2016. május 2., hétfő

14.rész

Sziasztok bambinok!
Elérkeztünk az utolsó előtti részhez a jövőheti rész már az utolsó rész lesz vagyis a történet lezárása. Nagyon gyorsan rohan az idő még csak nem rég kezdődött el a blog és már itt járunk. Jesszusom. 
Akik ma érettségiztek illetve vizsgáztak valamiből és az elkövetkező napokban is fognak azoknak nagyon nagyon drukkolok csak ügyesen! :) A többieknek meg kitartás most már látni a nyarat. :))
Jó olvasást! 
Várom alul a véleményeket. :))xx

Start over


Mivel a tévések nem igazán akartak eltűnni a ház elől és én magányra vágytam így kiültem az erkélyre itt amúgy se láthat senki elég magason lakunk ahhoz, hogy valaki lássa, hogy egy kis termetű barna hajú lány egyedül ücsörög kinn az erkélyen. Maya egyszer kijött hozzám aztán inkább magamra hagyott hisz most nem éppen vagyok a legjobb társaság ilyen helyzetben amúgy is most egyedül akarok lenni össze kell szednem a mondanivalóm amit mondani fogok Louis-nak.
A nap utolsó sugarai világítottak meg aztán eltűnt a színről már csak egy fekete ismerős autóra leltem figyelmes amire felálltam és korlátnak megkapaszkodva néztem amint kipattannak az autóból. Még innen fentről is megismerem Louis járását aminek a hatására kifújtam a levegőt és pár percre behunytam a szemem aztán ellöktem magam a korláttól és az ajtót kitárva beléptem a házban ahol Maya várt csak egy jelentős pillantással jeleztem neki, hogy itt vannak mire bólintott az igazság szerint Maya-val nagyon jól beszélünk fejben ami sokkal egyszerűbb, mint szóba ott legalább nem hallja mindenki a mondanivalónkat.
Az elmélkedésünket egy erőteljes kopogás zavarta meg mire a gyomrom összehúzódott és Maya közelebb jött felém aztán a következő pillanatban az ajtó irányában lökött. Nagyon jó legjobb barát Ő adja meg az első löketett igazi példa értékű barát.
Idegesen lépkedtem az ajtó felé és remegő kézzel megragadtam a kilincset, de mikor leakartam nyomni az ajtó kicsapódott és a homlokom csattant így én a földre terültem. Az utolsó gondolatom csak annyi volt, hogy mi a francért hagyta nyitva Maya az ajtót és ezt honnan tudta az illető aztán a következő pillanatban minden elsötétült és az utána következő dolgokból semmit se érzékeltem.

*~*

Hunyorogva nyitottam ki a szemem, de a fejem rohadtul fájt az utolsó emlékem az, hogy egy ajtó neki rohant a fejemnek és utána teljes sötétség. Mikor körülnéztem ismerős alakok álltak körülöttem mindegyiket jól megnéztem magamnak, de a szemem hirtelen megállt a fekete hajú srácon akinek egy elég szép lila folt díszelgett csinos kis pofiján. Ő is kapott egy ajtót a képében? Vajon nekem is így néz ki az arcom, mint neki? Mindegy is nem kérek tükröt nem vagyok kíváncsi arra, hogy miféle pukli, vagy színezék díszíti az arcom.
A szemem tovább vándorolt egy kék szemű srác felé aki idegesen és bűnbánatosan ült mellettem és szorongatta a kezemet. Feljebb ültem, de a kezeimet nem tudtam kiszedni a markai közül így meg se próbáltam.
-Minden rendben? - kérdezte elsőként Maya mire bólintottam. -Néma lettél? Úristen végre csönd lesz – lelkesedett Maya mire csak megforgattam a szemem bele is halna, ha nem beszélnék tuti a bolondok házában kerülne egy nap után hisz nem válaszolna senki a mondanivalójára.
-Csak szeretnéd Whitmore – szólaltam meg, de a hangom kissé rekedt lett pedig a fejem tört be vagyis be nem tört maximum a koponyámon lehet egy kis horzsolás, de kutya bajom ez semmi azokhoz a dolgokhoz amiket már túléltem.
-Van hangja – duzzogott Maya aztán megrázta a fejét és visszavette a komoly tekintetét ami nála nagyon érdekesen mutatott. -Na, de komolyan jól vagy? Elég nagyot kaptál és estél is – vette át az aggódó anyuka szerepet mire mosolyogva bólintottam ami hatására megforgatta a szemét.
-Jól vagyok, minden rendben csak a fejem kissé nagyon fáj – fogtam meg a fejem hisz a felkelésem óta nem változott, mintha kiakarna törni a koponyám a helyéről.
-Én annyira sajnálom – szólalt meg a mellettem ülő srác mire rá emeltem a tekintettem sejtettem, hogy Ő nyitotta ki az ajtót hisz annyira az Ő műfaja ez az egész. -Ha tudom, hogy ott állsz nem tettem volna csak ideges volt és látni akartalak meg minden az érzelmeim nagyon felerősödtek – vallotta be Louis mire elvettem a tekintettem tőle képtelen vagyok ránézni hisz elhagytam és ezzel megbántottam szóval szerintem megérdemeltem azt az ajtót. Szeretném addig ütni a fejem az ajtóban míg mindent jóvá nem teszek!
-Megértem és azt hiszem ezt meg is érdemeltem – mondtam lesütve a szemeimet amikor hirtelen megéreztem keze melegét az állam alatt és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Amikor belenéztem gyönyörű szép tengerkék szemeiben elakartam nézni, de nem engedett így szembenéztem a végzetemmel. Vele.
-Csak egy kérdésem van; miért? - a kérdés amire nem tudok jó választ adni erre az egy kérdésre nem találtam olyan választ ami elfogadható lehetne ez az egy kérdés amire nem készültem fel és féltem is ettől a kérdéstől tudtam, hogy felteszi, de nem hittem volna, hogy ez az egyetlen kérdése. A milyen idő lesz holnap kérdés sokkal jobban tetszene.
Feljebb ültem mire a a többiek egy kis levegőt is adtak nekem igazán nagyon kedvesek és legjobb barátnőm mellett ismét megláttam Zayn-t és már nagyon érdekelt mi történt vele.
-Vele meg mi történt? - mutattam a fekete hajú srácra és Louis-ra pillantottam aki a tarkóját kezdte elvakargatni és akkor hirtelen leesett mi történt. -Te voltál! Ja és te meg elmondtad neki – kapkodtam a fejem a két jó madár között mire Zayn elkezdte a mennyezetet kémlelni, de nem sokáig hisz Maya előre fordította a fejét és a fagyasztott borsót a szeme alá helyezte. -Louis a dühkitöréseidet kérlek ne a barátaidon vezesd le – dorgáltam le az előttem ülő fiút aki felnézett rám és hirtelen felálltam így a számra csaptam. Okés nekem nincs jogom már kioktatni!
-Mit tehettem volna? Elmentél! És akkor hirtelen megtudom, hogy csókolóztál a legjobb barátommal – fakadt ki Louis mire szégyenlősen lesütöttem a szemeim és egyedül Niall köhécselése szakította félben. -Ne most Niall! - Ripakodott rá mire a szöszi behúzta fülét-farkát és Louis ismét rápillantott míg én féltem belenézni vérbe forgó szemeiben. -Te mit reagáltál volna az én helyemben? Mond már el nekem Cassidie mi az Istent hittél? - Maya a fiúkkal kioszolt a nappaliból ezzel magamra hagytak Louis-al és a dühével persze tudom, hogy hallgatózni fognak hisz nem hagynának védtelenül vele, de ebbe én löktem magam nekem kell helyrehozni.
-Hogy mit hittem? Komolyan kérded? - álltam fel ültemből és szemtől szemben kerültem Louis-al igaz még rohadtul fájt a fejem, de kicsit se érdekelt. -Nem akartam abba a világban élni ahol te, de nehéz volt el jönnöm, mert szeretlek. Igen Louis szeretlek és minden amit tettem azért volt, hogy te boldog lehess neked az életed a turné. - Keltem ki magamból és szemeimből előtörtek a a könnyeim fogalmam sincs honnan lehet ennyi könnyem, de már kezdem utálni ezt az érzést. A pólóm ujjába beletöröltem a könnyeimet és akkor láttam meg, hogy az a minimális sminkem is elkenődött szóval nagyon okos döntés volt a kedvenc pulcsiban beletörölni a szemem. Gratulálok magamnak!
-Szerinted én nem szeretlek? Ha nem szeretnélek nem lennék itt – kiabálta rám amit pontosan tudtam.
-Jobbat érdemelsz nálam – remegett meg a hangom a szavaimon mire Ő közelebb lépett felém.
-De te kellesz nekem – simította a kezeit a derekamra mire belenéztem ragyogóan kék szemeiben amikben még saját magamat is láttam annyira fényesen csillogtak rám. -Haragudnom kéne rád, de nem tudok amikor megláttalak a tévében akkor tudtam, hogy szükségem van rád te olyan lány vagy akire mindig is szükségem volt egyszerűen hihetetlen amit kiváltasz belőlem – ajkaival az arcomhoz hajoltak és a kicsorduló könnyeimet lecsókolta onnan, és mikor eltávolodott homlokát a homlokomnak döntötte. -Szeretlek Cassidie Lewis, kérlek ne hagyj el többé, mert ha nem vagy mellettem nem vagyok önmagam – suttogta lehunyt szememmel mire ajkaimban haraptam azzal próbáltam meggátolni az újabb könnyforrást. Kezeim az arcára siklottak és a következő pillanatban megcsókoltam. A kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül míg Ő egyből visszacsókolt és a kezei derekamra vándoroltak a következő lépésben felemelt és a lábaim a dereka köré fonódtak. Hevesen táplálkoztunk egymásból és még akkor is mikor Louis a kanapéra fektetett egyszer se váltunk el egymástól. Lehúztam róla a pólóját míg Ő az én pólóm alá nyúlt és ahelyett, hogy a pólómat húzta volna le rólam rögtön a melltartóm kapcsolóház nyúlt.
Felnevettem és a kezeim lesiklottak nadrág övéhez amit nagy nehezen sikerült kibogoznom aztán egy nagy mosollyal néztem a szemeiben.
-Szeretlek Louis Tomlinson – suttogtam mosolyogva mire mosolyogva lecsapott az ajkaimra és igaz, hogy a konyhából a többiek mindennek a tanúi, de nem érdekelt. Hiba volt elhagynom. Soha többé nem akarok elszakadni tőle túl fontos számomra. Vagy talán túl sok közös emlékeink vannak?

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet miközben Louis alattam halkan szuszogott miközben én a mellkasán hallgattam egyenletes szívverését és unalmamban már köröket rajzolgattam számomra tökéletes mellkasára. Felnéztem Louis-ra aki egy mosollyal az arcán aludt hihetetlen én azt hittem mindent elvágtam azzal, hogy eljöttem és most itt fekszek a mellkasán miközben Ő szunyál. Komolyan a veszekedéseink csak közelebb vonzzanak minket egymáshoz.
Kikecmeregtem Louis karjai közül és a plédet amit találtam egy másik fotelbe magamra csavartam és miután egy puszit nyomtam Louis arcára a konyha felé lépkedtem. A konyhában éppen legjobb barátnőm és Zayn falták egymást mire felhúzott szemöldökkel és egy nagy mosollyal méregettem Őket.
-Ez egy igazán jó gyógyítási mód – szólaltam meg kuncogva és beljebb sétáltam, hogy neki kezdjek a Cassidie-féle forrócsoki készítésben.
-Bagoly mondja verébnek – vágta rá nevetve Maya mire megfordultam és mosolyogva megvontam a vállam. -Elég gyorsan kivitáztátok magatokat – húzta fel a szemöldökét amire csak megforgattam a szem és inkább folytattam a forrócsoki készítést.
-Zayn – fordultam egy percre feléjük ismét mire az emlegetett szamár rám pillantott. -Sajnálom tudom, hogy a bocsánatkérés erre lótúró, de nem akartam, hogy te húzd a rövidebb én érdemeltem volna meg azt a lila foltot – mondtam bűnbánatosan mire Zayn mosolyogva csak legyintett egyet, de én nem tudtam csak így továbblépni miattam kapott egy öklöst.
-Semmibaj Cass én mondtam el neki megérdemeltem – mondta mosolyogva, de ha ott lettem volna és én saját magam mondom el akkor ezt az egészet elkerülhettük volna és nem nézne ki úgymint egy hadi sérült. -Most legalább eljátszhatom a szegény beteget akinek minden szavára ugranak különben is Maya nagyon jó ápolónő – a mondanivalója végén elkezdte legjobb barátnőm nyakát csókolgatni mire feltett kézzel és nevetve fordultam vissza a pult felé.
Miközben azok ketten mögöttem elfoglalták magukat én elkészítettem a két személyre való forrócsokit amikor hirtelen Maya rikkantott fel. 
-Hú Tomlinson neked aztán rendes dákód van – jegyezte meg legjobb barátnőm mire feléjük fordultam és a konyhaajtóban állt Louis totálisan pucéran. -De komolyan Tomlinson felvehetnél valamit – folytatta a cukkolást Maya gúnyosan mire Louis közelebb lépet felém és a kezeit a derekamra helyezte mire én mosolyogva fordultam felé, de mielőtt megcsókolhatott volna kezeimet mellkasára helyeztem.
-Vegyél fel valamit a kis Louis-t csak én láthatom – adtam egy puszit az arcára aztán visszafordultam a pult felé, de csak nem akart lekopni róla így a mellkasának dőlve öntöttem poharakban a forrócsokit.
-Milyen lapos segged van Tomlinson – nevetett fel mögülünk Maya mire rátekintettünk és Zayn is érdeklődve figyelte a szőke lányt. -Ne aggódj Zaynie neked formás, de Tomlinson-nak tiszta lapos – gúnyolta Maya vigyorogva Louis-t mire én felnevettem míg Louis érdeklődve pislogott rám.
-Nincs is lapos seggem – vágta rá durcásan Louis mire elkezdtek vitatkozni aztán Louis maga felé fordított hirtelen így az egyik forrócsoki a mellkasán végezte ami hatására Louis-ból kitört egy hangos kiáltás mire én gyorsan elkezdtem róla letörölgetni nehogy aztán a végén a kórházba kelljen menni. Louis a végére élvezte, hogy tisztogatom míg mögöttünk a két idióta nevetgélt a bénaságomon, de hát erről kizárólag csak Louis tehet Ő fordított hirtelen maga felé mikor már a kezemben volt a forrócsokija és különben is nem visított volna fel ennyire, ha vett volna fel valamit.
-Ez a te hibád – tettem a vállára a konyharuhát mikor kész lettem és megfogtam az én forrócsokim.
-Maya hibája Ő mondott sületlenséget – hőbörgött utánam a nappali felé Louis mire én leültem és elkezdtem szürcsölni a forrócsokim.
-Lapos segg – kiabálta a nappaliban Maya mire felnevettetem.
-Kérek forrócsokit – duzzogott Louis mire felé fordulva elkezdtem iszogatni a sajátom.
-Nyalogasd le magad – mosolyogtam rá amikor az ölembe helyeztem a bögrém.
-Nem is rossz ötlet – vigyorgott rám mire felhúztam a szemöldököm ez lökött. -Öntsd magadra és én lenyalom rólad míg te rólam. Tetszik? - húzogatta a szemöldökét egy perverz mosollyal mire nevetve ismét beleittam a bögrémben aztán a kezébe adtam. -Ez meleg! - Visított fel mire megforgattam a szememet.
-Mivel forrócsoki? - hangsúlyoztam ki a „forró” szót nevetve aztán óvatosan beleivott a bögrémben.
-Ez finom, de rajtad finomabb lenne – mondta vigyorogva mire a fejemet a vállára helyeztem.
-Nem hiszem el, hogy ennyire telhetetlen vagy – ráztam a fejem nevetve és innentől kezdve nyugodtan iszogattuk a forrócsokimat és mikor megittuk a tejszínhabot nyomtunk egymás szájában. Ez egy tökéletes napnak bizonyult be.
Amire végeztünk a hülyeségünkkel nagy nehezen felöltöztünk és összepakoltuk a nappalit aztán mindenki beljebb lépett és helyet foglaltuk a nappaliban. Én Louis-nak dőlve pihentem míg a lábaim hol Maya lábain voltak, hol Ő tette rá a lábait a lábaimra hisz a kanapé másik végében Zayn ült akinek a mellkasán Maya pihent úgyanúgy, mint én. A fotelbe Liam telepedett és mosolyogva nézett végig a csapaton tök úgy nézett ki így a fotelbe, mint a főnök, vagy az apám. A földön Niall fetrengett és a maradék tejszínhabot döntötte magában bár mondtam neki, ha a föld tejszínhabos lesz felnyalatom vele, de nem érdekelt és próbált a földre figyelni. Harry beült a kanapé közepére a lábainkra aztán nevetve löktük onnan le a göndörkét így átült a régi, kopott babzsák fotelbe. A csapat ennél jobban már nem tudott elszóródni.
Hirtelen Harry megunta a csendet, vagyis inkább Niall küszködését a tejszínhabbal így bekapcsolta a tévét. Kár volt hisz egy hírcsatornán volt amin én jelentem meg és a kis beszédem.
-Kapcsold el Harold nem akarom magam látni – fogtam meg a fejem mire Louis szorosan ölelt át és a fejét a vállamra helyezte.
-Szerintem nagyon jó beszéd volt – suttogta a fülembe Louis mire a többiek is helyeselve bólintottak még Niall is aki felnézett a tejszínhab mögül. -Ezért is szeretlek, mert őszinte vagy – csókolta meg a nyakam mire hátrahajtottam a fejem a vállára és ráemeltem a pillantásom. Mosolyogva egy puszit nyomott az orromra mire a szám egy mosolyra húzódott.
-Sose mertem volna így nyilatkozni – szólalt meg Liam mire felé fordultam. -Annyiszor elegem volt már ebből az egészből mégse volt elég bátorságom erre – folytatta mire a többiek helyeslően bólintottak. Elhiszem, hogy nekik is elegük volt ebből az egész mocskos játékból a sztárok élete rohadtul nehéz.
-Tényleg most akkor mi lesz? - térített vissza a valóságban Niall mire megráztam a fejem és felé tekintettem. -Nagyszerű hangod van nem éri meg takargatni – mondta mosolyogva mire lehajtottam a fejem és a fülem mögé tűrtem kósza barna hajtincsem.
-Ez a te döntésed, de nem a semmiért gyakoroltam veled. Nem véletlen választottalak – duruzsolta a fülemben Louis mire felé fordítottam a fejem. -Jó te voltál az egyedüli a többiek nem igen kedveltek – vallotta be őszintén mire mosolyogva adtam egy puszit ajkaira és mielőtt rátérhetett volna a lényegre elhúzódtam.
-Fogalmam sincs mi lesz – fordítottam vissza a tekintettem a többiek felé míg a fejemet Louis mellkasának döntöttem ismét.
-Folytatod a karriered és én leszek a menedzsered – mondta mosolyogva Maya mire felhúztam a szemöldököm. -Mi van? Tök jó menedzser vagyok és az nekem való munka lenne – folytatta mire pár percig elgondolkoztam ezen, de igaza van ez a munka hozzávaló lenne.
-Ezek után amit lerendeztem nem hiszem, hogy jó szemmel látnak a rivaldafényben – vontam meg a vállam unottan mire Harry felnevetett.
-Hülyeség! Az emberek a hangod miatt és az őszinteséged szeretnek sőt tisztelnek – vágta rá Harry. -Amikor forgattuk az egyik filmem összevesztem a rendezővel – kezdett bele mire mindenki felnevetett szóval ez érdekes mese lesz. -Persze ez az egész vita elterjedt és én voltam Hollywood legmocskosabb színésze, mert túlspilázták, de az emberek nem fordultak el tőlem erre példa a közösségi oldalam – erre a vitára emlékszem azt híresztelték róla, hogy egy beképzelt ripacs akinek semmi sem jó és mindenkit csicskáztat. Ha Harry kis piti vitáját ennyire nagy dobra verték akkor az én interjúmmal mit tesznek? Milyen pletykát fognak gerjeszteni rólam? -A lényeg, hogy ne törődj a pletykákkal inkább élvezd amit csinálsz és te nagyon tehetséges énekes vagy aki élvezi amit csinál erre példa a koncerted – folytatta mosolyogva mire rámosolyogtam hisz tényleg élveztem a koncertet pedig elején nagyon féltem tőle.
-Sok ember szomorú lenne, ha nem hallhatná a hangod – szólt bele Zayn mire a tekintettem rá vándorolt, de ide-oda ugrált a szemem hisz mindenki elmondott egy biztató mondatott, hogy növeljék az önbizalmam, vagy mimet.
Mit gondolhatnak rólam az emberek, a rajongók? Cassidie Lewis a lány aki elment, hogy normális életet élhessen aztán hirtelen visszatér miszerint Ő élvezi az éneklést. Micsoda egy idióta szlogen! Mégis igaz.
És én őszinte vagyok a rajongókkal.
-Folytatom a karrierem – szakítottam félbe a többieket mosolyogva mire Louis egy puszit nyomott az arcomra mire mindannyian felugrottak mosolyogva. -Viszont szükségem van egy menedzserre aki nem te vagy – néztem Louis-ra mire bólintott aztán legjobb barátnőmre tekintettem aki elkezdett ugrálni, mintha épp azt mondtam volna neki, hogy folytatják a kedvenc sorozatunk.
-Persze, hogy elvállalom – legyintett Maya mosolyogva aztán felhúztam a szemöldököm. -Mi van? Nem engem akarsz felkérni? Miféle legjobb barát vagy te? - akadt ki míg én nem bírtam tovább és felnevettem. -Jó tudod mit akkor is a menedzsered leszek – ült le duzzogva Zayn mire bólintottam hisz elviekbe is Ő lett volna a menedzserem.
-Okés menedzserem van – rajzoltam egy pipát a levegőben mosolyogva.
-Egy banda is van akik segítenek – kezdte el Louis csókolgatni a nyakam Louis. -És itt vagyok én szóval mindened meg van – fordítottam hátra a fejem és az arcán a vigyor csak úgy nőtt míg én mosolyogva húztam magamhoz egy csókra.
Zayn és Maya felment az emeletre egy koncertet intézni, de nem hiszem, hogy csak a koncertről lesz szó. Míg a többiek elmentek kajáért egy közeli gyorsétteremhez persze Niall volt a kezdeményező a másik kettő már csak kísérőként ment és mikor kinyitották az ajtót akkor döbbentünk rá, hogy a tévések elhúztak a francban. Hála az istennek. Pedig már azon gondolkoztam, hogy kimegyek és ismét rájuk török.
Louis-al kettesben ültünk tovább a nappaliban és míg én kapcsolgattam a tévét Ő a nyakamat csókolgatta aztán egy zene csatornán megálltam hisz az a banda régi dala ment. Vagyis nem is olyan régi, de azért elég rég nem énekelte már.
Felé fordultam mire Ő a képernyőre tapadt és a klipet nézte gondolom felidézte a régi emlékeket hisz mosolygott. Megváltozott. A bunkó, tuskó, idegesítő idiótából egy aranyos idióta lett végre visszatért a régi Louis.
-I don't exist if I don't have her, the sun doesn't shine, the world doesn't turn. Alright, alright.. - nem is tudom mikor hallottam Louis-t énekelni így mikor elkezdte a saját szólóját énekelni a szám elkerekedett, de rögtön elmosolyodtam hisz ezt az angyali hangot sose fogom elfelejteni. Sőt többször szeretném hallani ezt a gyönyörű énekhangot.
Mikor befejezte az éneklést felém tekintett mire én zavartan elfordítottam a fejem, de későn gyengéden megfogta az állam és maga felé fordított így ismét megtaláltam ragyogó kék szemeit amíg csak úgy csillogtak.
-Miért nézel? - kérdezte mosolyogva mire megforgattam a szemem. Ezt komolyan kérdi?
-Mert egy idióta vagy – vágtam rá.
-Miért gerjeszted a vitát? - kérdezte kuncogva aminek hatására a mennyezetre szökött a szemöldököm még én gerjesztem ez idióta.
-Nem gerjesztem csak imádom húzni az idegeid, de ez kölcsönös szerintem – mosolyogtam rá mire pár percig elgondolkozott aztán vigyorogva bólintott mire ismét csak megforgattam a szemem. -Louis – szólaltam meg mire ráemelte gyönyörá szép tengerkék szemeit. -Énekelsz majd nekem minden este?
-Micsoda? - kérdezte nevetve.
-Tudod a hangod nyugtató és... - na jó ezt nem bírom folytatni túl kínos, de Őt nagyon is érdekli a dolog annyira egy idegesítő.
-És? - kérdezte húzva az idegeim mire a kezemet a képében nyomtam, de kár volt hisz beleharapott így durcásan húztam el onnan a kezem aztán vállon csaptam.
-Rossz Louis, nagyon rossz Louis – dorgáltam le nevetve ez most kicsit hasonlított arra az esetre amikor az én kiskutyámat neveltem, de neki volt annyi esze, hogy nem harapdál.
-Tudod még van egy büntetésed – mondta egy huncut mosoly kíséretével mire felhúztam a szemöldököm, mintha semmiről se sejtenék pedig nagyon is jól tudom mire akar kilyukadni. -Tudod itt volt egy lila folt – bökött a nyakára ahol az én mesterművem látszódott, de már nem annyira. Kár.
-Nem tudom miről beszélsz Tomlinson szerintem egy másik egy éjszakás kapcsolatodról dumálsz – vontam meg a vállam mosolyogva mire felállt velem együtt mire én kérdően néztem rá.
-Gyere felelevenítem az emlékeid drágám – indult az emelet felé velem míg a haját kócoltam össze aztán a vállát ütögettem mire Ő megtorpant a lépcső második lépcsőfokon aztán a nyelvét ledugta a torkomon. Hogy találja meg mindig a kikapcsoló gombom?
Hirtelen az ajtó kicsapódott és a többiek jelentek meg, és az orromat megcsapta a Gyros illata így egyből elhúzódtam Louis-tól és kiugrottam az öléből, hogy Niall felé igyekezzek, de a szöszi elrohant mellettem egyenes a konyha felé.
-Niall éhes vagyok jobb, ha nem játszol – futottam utána a konyhában és a konyhaasztal körül futkároztunk mikor én átmásztam azt asztalon és a hátára ugrottam és elterültünk a padlón persze a kaját a magasba emelte, hogy annak semmibaja ne essen. Már vettem volna ki a kezéből az ennivalóm mikor ismét megzavartak.
-Utazunk London-ba – visította Maya boldogan mire Niall felemelte a fejét míg én felé fordultam és akkor a pillanatban Niall legörgetett magáról így én a padlóra estem, de most nem tudtam erre koncentrálni csak arra, hogy újra London-ba mehetek pedig még csak alig vagyok itthon pár napja.
Akkor ez a kijelentés azt is jelenti, hogy meg van a következő koncertem időpontja ahol a fiúk is fellépnek velem.
Kezdődjön minden elölről! Majdnem elölről.
Hazugság nélkül, de tömérdek pletykával. A hírességek élete majdnem erről szól nem, de?

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Én ezt megint imádtam! :) Úgy örülök, hogy mindenki ilyen boldog! :) Kár, hogy ez volt az utolsó előtti rész. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holaa!
      Örülök, hogy tetszett.:)) Látod kellet pár sad rész, hogy ez legyen. Mindig kell sad rész, hogy a végén very happy legyen.:)
      A 15.rész már amolyan semmilyen rész lesz, de majd meglátjátom az biztos, hogy még hallani fogtok Cass és Louis kapcsolatárol szóval ne búsulj.:))

      Törlés
  2. Nagyon szégyenlem magam amiért az előző részhez nem írtam komit.
    Vicceltem.
    LOUISSSS TE BÉNA. Oké,ez a csapat egy rakás bénaságból tevődik össze. lol.
    Cass és Loui sörökké együtt Yeeeeeeey
    MAYA ÉS ZAYN ARE CUTE TOGETHER.
    Hm el tudnék képzelni valamiolyat, hogy Niall titokban beleszeret Maya-ba, aztán ez elhalványul valamiért...stb. és csak én tudom, a folytatást meg te. :D

    LEGYEN HÉTFŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ásd el magad.
      Nem vicceltem. (Hahaha)
      Akkor se vicceltem. :P
      Louis why bena? Nem tudhatta, hogy Cass ott el es bumm. Maya volt az idiota,hogy nyitva hagyta az ajtot. Maya idiota.
      A sad dolgok kovetik a happy dolgok orokke bar ki tudja mit hozz a jovo :)) Shhh kuss van!
      Ja csak Zayn... nem mondom ki micsoda :P Most meg aranyosak vagytok. Még.
      Hahahaha... NO! Elkepzelheted,de az csak a kepzeleted lesz te olyat nem tudsz amit en tudok csak azt tudod amit anno mondtam csak hat igen :D

      IGEEEEN HETFOOO ES KEDD!!!!
      Goodbye Unbreakable,
      HELLO MARBLE *-*

      Törlés