9.rész

Sziasztok nyulak! 

Húsvéthétfő van hatásos belépő kell szóval értitek a nyulak kifejezést remélem. A Húsvéthétfő szó másik felében benne van a hétfő és a hétfő az Unbreakable-ról szól. :)

Remélem tetszeni fog az e heti rész és több komi jön ehhez a részhez, mint az előzőhöz, mert hiányoztak a komik hisz azok adnak erőt nekem. Imádom olvasni a véleményeteket!

Jó olvasást bogarak :)xx

És boldog nyuszit nektek! :))

Never Say Never

A napok csak zúdultak előre Niall-al a legjobb barátok lettünk ami nem meglepő hisz ezeregy közös dolog van bennünk és emiatt Niall tudja a legféltettebb titkaimat és terveimet amit még senkinek nem mondtam el kivéve neki még Maya se tudja bár Ő hamar rájön a terveimre. Viszont Niall-ra egy másfajta titkot is rábíztam az pedig a Zayn-el való csókom úgy éreztem valakinek ki kell öntenem a szívem és Ő rá a legjobb ember hisz lehet, hogy kiakad rajtam mégis mellettem áll és segít nekem. A reakciója viszont ugyanaz volt, mint vártam Ő is a bandát féltette így még Ő maga kért rá, hogy ne szóljak erről Louis-nak hisz amint ezt megtudná eddigi terveim a süllyesztőbe kerülnének és hiába lenne a sok-sok telefonálgatás igaz még mindig erősen gondolkozók kit hívjak most fel. Liam, vagy Harry? Nem tudok addig erre a kérdésre koncentrálni amíg ezt az egész Zayn ügyet le nem zárom magamba és én próbálom, de napi, mint nap belé botlok és úgy nehéz, és akkor ott van Louis akinek mindennap a szemébe nézek és elfog az a rohadt szar bűntudat. Szeretem Louis-t! De itt van ez a rohadt csók ami Zayn-re vonatkozik.

-Királylány – csapódott le mellém Niall mosolyogva.

-Tessék? - könyököltem fel a kanapé tetejére és úgy néztem szembe a mellettem ülő szöszivel.

-Mi jót csinálsz ma? - kérdezte mosolyogva mire felmutattam az ölembe pihenő papír lapokat amin a dalok vannak. -Tanulás az gáz – fintorgott Niall mire felnevettem az arcán aztán kikapta a kezemből az egyik papírlapot. -Oh ez a dalod – mosolygott a papír mögül mire még jobban nevettem idétlen hangján és somolygásán.

-Dehogyis Niall ez matek lecke – kaptam ki a kezéből a dalomat mosolyogva.

-Jó vicc amúgy döntöttél már? - váltott át komoly témára mire megráztam a fejem és belemerültem újra a dalokba, de csak néztem a papírlapot. -Cass fel kéne hívnod az egyiket nem kéne tovább a múlton őrlődnöd – fogta meg a vállam mire felnéztem rá igaza van. Uramisten most azt mondtam, hogy Niall Horan-nak igaza van? Valaki csípjen meg álmodom.

-Tudom, de nehéz, ha mindennap látom – válaszoltam neki mire bólintott.

-Louis-t szereted és Ő is szeret – mondta mire most én bólintottam hisz igaza van Őt szeretem, de Zayn-el csókolóztam azt mégse könnyű csak úgy átlépni. -Louis miatt kezdted el ezt az egész őrült ötleted most is cselekedj miatta – folytatta mosolyogva mire elgondolkoztam szavain és igaza van miatta kezdtem el ezt az egész dolgot és miatta is fogom véghez vinni.

-Igazad van Nialler – értettem vele egyet.

-Mindig hangoztattam, de senki se hitt nekem – dőlt hanyatt a kanapén vigyorogva mire a hasába csaptam.

-El ne bízd magad azért – mosolyogtam rá mire legyintett a kezével és csak megráztam a fejem miközben a dalokat a dohányzóasztalra csaptam és pont akkor lépett be a nappaliba Louis és Zayn. -Hát ti hol jártatok? - kérdeztem tőlük mosolyogva és próbáltam kerülni Zayn pillantását, de mindhiába szinte égetett a tekintetével miközben Louis mosolyogva lépegetett felém.

-Elintéztünk egy-két jó dolgot neked – ragadta meg a derekamat Louis, hogy közelebb vonjon magához mire oldalra döntöttem a fejem. -Cassidie Lewis kapcsold be a biztonsági öved, mert elintéztem az első koncerted időpontját mához 2 hónapra fellépsz az O2 arénába – diadalmas mosolyra húzta a száját mire az én szám elkerekedett aztán már csak arra eszméltem fel, hogy a karjaiba ugrottam szó szerint és a lábam se éri a földet.

-Úristen úristen úristen – visongtam miközben hallottam ahogy Louis nevetgélve szorít magához, de engem ez nem érdekel az örömtől szinte alig kapok levegőt és érezem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, de azokkal a jó fajta könnyekkel el se hiszem, hogy 2 hónap múlva koncertem lesz. Fel kell lépnem egy tömérdek ember előtt ez felfoghatatlan.

-Állj van még valami – húzódott el Louis mosolyogva és erős kezeivel megtörölte szemeimet és egy pillanatra behunytam a szemeimet amikor kezei megérintették a bőrömet. -Szerinted képes vagy arra, hogy 2 hónap alatt összehozd a bandát? - kérdezte miközben végig húzta a kezeit az arcomon mire én haboztam percekig a kérdésén aztán félve rábólintottam. -Mivel, ha te is beleegyezel mi szívesen lennénk az előzenekarod életed első koncertén – fejezte be mosolyogva mire a számhoz kaptam a kezem és szaporán bólogatni kezdtem.

-Persze, hogy szeretném te hülye – mosolyogtam rá és újra elkezdtek folyni a könnyeim amin Louis csak felnevetett, de csak meglöktem a vállát amin sértődött arcot vágott aztán ismét magához láncolt és megpörgetett a levegőben. -Állj már le – szóltam rá nevetve és megállt aztán arrébb húzódtam, hogy láthassam az arcát hisz imádom az arcán minden kis zugát. -Köszönöm – mosolyogtam rá mire biccentett. -Mindent köszönök Louis – mintha búcsú lenne, de hívhatjuk annak is, ha a banda kezdetét nézzük hisz akkor én vissza repülők Amerikába és már csak 2 hónapig élvezem Louis társaságát. Felpipiskedtem, hogy egy csókot nyomjak ajkaira mire Ő megfogta az arcomat és elkezdte simogat így lehunyt szemekkel adtam oda teljesen magamat. Imádtam ahogyan megcsókol és imádtam a vele eltöltött időket még akkor is amikor egy pohár vízben megfojtottam volna hisz akkor is csak magát adta a bunkó, tapló önmagát.

-Szeretlek – suttogta mikor elhúzódtunk és kinyitottam a szememet és csak bámultam bele a ragyogó kék szempárban.

-Én is szeretlek – suttogtam és tessék kimondtam és teljesen komolyan gondolom hisz Louis-t még Jake-nél is jobban szeretem, ha létezik olyan. Louis olyan nekem, mint egy lelki társ, mintha mi egymásnak lennénk teremtve pedig tudom, hogy ez nem így van márpedig azért, mert ilyen nem is létezik.

-Na akkor munkára – csapta össze a tenyereit Niall és rápillantottunk aki mosolyogva állt fel a kanapéról. -Egész nap tanulta a dalokat és különben is egy dalt nem szabad bemagolni, mert akkor tuti bukás ez csak tapasztalat – veregette meg végén a saját vállát mosolyogva.

-Na igen te erről tudsz mesélni – lépett mellé mosolyogva Zayn.

-Van egy két hibám kövezz megérte – fordult barátja felé Niall felháborodva, de a mosolya levakarhatatlan.

-Soha – tette fel a kezeit Zayn nevetve.

-Helyes – bólintott Niall aztán felénk fordult. -Ideje felhívni Payno-t, vagy Harold-ot – csapta össze a tenyereit mosolyogva mire Louis-ra néztem aki félve, de bólintott.

-Készen állsz rá? - hallottam meg Zayn hangját és felé néztem és egy magabiztos mosollyal bólintottam bár igazából rohadtul nem állok kész hisz tudom Ők lesznek a legnehezebben bepalizhatóak.

-Itt a telefonom – húzta elő Niall a farzsebéből és a kezemet megragadta, hogy a tenyerembe helyezhesse. -Menni fog hiszek benned királylány – kacsintott rám mosolyogva mire köszönetképen rámosolyogtam aztán kitértem Louis kezei közül persze egy puszit nyomta borostás arcára aztán Niall arcára is egy puszit nyomtam és letelepedtem a kanapéra felhúzott a lábakkal míg a fiúk körülöttem ácsorogtak és várták, hogy tárcsázzak míg én mindvégig a kezembe lévő telefont nézegettem és Őket. Végig húztam ujjamat a képernyőn amivel feloldottam és a hívásnaplóba léptem bele aztán tovább léptem telefonkönyvben ahol a külön „barátok” névre szóló bigyóba mentem bele mivel van egy olyan megérzésem ott találom a megfelelő számot. Nem döntöttem el kit hívok fel úgy döntöttem döntsön a szerencse vagyis aki neve előbb megjelenik a képernyőn.

Harold Chicken Styles.

Felnéztem Niall-ra aki feltette a kezeit és a telefonja felé bökött ahol megláttam, hogy mindenkinek ez a második neve. Drága Nialler enyhén éhes kedvébe írhatta be a neveket a telefonjába.

Mivel Harry volt az első találat a nevére kattintottam aztán pár perc habozás után a zöld telefon gombot nyomtam meg és a fülemhez emeltem. Miközben a fülembe csengett végig azon gondolkoztam, hogy hogyan is mutatkozzak be neki aztán mit mondjak neki, hogy vázoljam fel a tervemet neki. Amikor Zayn-t illetve Niall-t hívtam közömbös voltam, de Harry más igaz elvileg Ő is egy nagy poénzsák volt, de mégis érzem, hogy Ő más, mint a másik kettő. Már csak azért is mivel Ő Louis egykori nagyon jó barátja aki nem hiszem, hogy hallani akar egykori barátjától sőt lehet még mindig utálja, illetve megveti.

-Remélem fontos miatt zavarsz – észre se vettem, hogy elhalt a csengés csak arra eszméltem fel, hogy egy férfi mogorván szól bele a telefonban.

-Harry? - kérdezek rá félénken és biztos vagyok benne ezt még Ő is érzi, hogy mennyire félek a vonal túlvégében.

-Igen, és te ki vagy? - sürgetően beszélt szóval, vagy nagyon elfoglalt, vagy nem számított arra, hogy egykori barátja felhívja ma. -Te nem lehetsz Niall hisz te nő vagy – folytatta szóval meg van neki Niall száma és nem gúnyosan ejtette ki az illető nevét ez vehető jó előjelnek.

-Cassidie Lewis vagyok – válaszoltam nagyon halkan így lehet nem értett semmit a szavaimból.

-Az a kislány akiből Tomlinson sztárt csinál? - kérdezte szemrehányóan szóval Niall-el cimborák, de Louis-t nem kedveli. Ki gondolta volna?

-Pontosan – bólintottam bár Ő ezt nem látta, de azért a hatás kedvéért és a körülöttem állok miatt küldtem egy gesztust.

-És mit akarsz? - kérdezte és hallottam egy halk nyikordulást a háttérbe szóval most, vagy hátradőlt a székbe, vagy nem olajozta be magát és nyikorog, mint a kocsi kerék.

-Gyere ide London-ba – vágtam rá mire újabb nyikorgás jelezte testhelyzete változatát. -Figyelj Harry ide kell jönnöd Niall miatt – fogalmam sincs mit akarok ebből kihozni, de ha Louis-t mondtam volna akkor lecsapta volna a telefont. 

-Mi van Niall-el? És mi közöd Niall-hez, ha te Tomlinson ölebe vagy? - nem tetszik ez az öleb kifejezés hisz én nem vagyok Louis kutyája inkább mása vagyok, de nem akarok belemenni a részletekben.

-Mert... mert – gondolkoztam hangosan mire Niall mutogatni kezdett nekem egy kezet ami Zayn nyakát fogja. Fojtsam meg Zayn-t? Mi a frászt mutogat? -Mert a nyaka – vettem ki az első szót Niall mutogatásából mire elkezdte rázni a fejét, de késő bánat már kimondtam. -Mert a nyaka eltört és London-ba hozták Louis-hoz, és már csak pár napja van hátra – vázoltam a tervemet ami elég idiótán hangzik, de hirtelenjében ez jött le nekem Niall mutogatásából. Megjegyzés; sose Activity-z Niall Horan-al!

-Úristen jó ég azonnal repülők – hadarta el gyorsan mire elsőnek a szám elkerekedett ez tényleg ekkora mamlasz, hogy elhitte? Mindegy a lényeg elértem a célom idejön így egy diadalmas mosoly jelent meg az arcomon. -Mondanád a címet – kérte sürgetően mire gyorsan lediktáltam neki aztán le is csapta a telefont azzal a mondattal, hogy repül is. Mosolyogva dobtam oda a telefonom Niall-hez és elterültem a kanapén mire Louis mellém huppant és a mellkasára húzott.

-Azt mutogattam, hogy neki estem Louis-nak – vágta rá durcásan Niall és leült a földre duzzogni.

-Az lett volna a másik tippen bár azt kötve hiszem elhiszi és amiatt nem jönne ide a lényeg fontos vagy Harry-nek Nialler – mosolyogtam a szöszire. -És nekem is - tettem hozzá mire egy mosollyal jutalmazott. 

-És mikor jön? - ült le a másik oldalamra Zayn.

-Azt mondta repül szerintem holnap érkezik – vontam meg a vállam miközben fészkelődtem hisz elég kellemetlen az mellett ülni akivel megcsaltam Louis-t miközben a másik oldalon Louis szorít magához. Köztük ülni szívás.

-Ha Harry azt mondta repül szerintem estére a tetőn fog landolni – nevetett fel mellettem Louis mire elvettem a pillantásom Zayn felől és ráemeltem a tekintettem miközben egyik kezem a mellkasán pihent így éreztem ahogy még teste is megremeg a nevetéstől.

-Ki Ő a Mikulás? - vontam fel a szemöldököm.

-Valami olyasmi – vonta meg a vállát mosolyogva és a fejemre egy puszit nyomot mire az arcomon még nagyobbra nőt a mosolyom.

*~*

Másnap reggel egy füleket sértő csengő szóra keltem és mikor mocorogni akartam egy erős kar fonódott a derekam köré így felhúzott szemöldökkel fordultam meg az ágyba ahol Louis arca ragyogott rám. Mit keress az ágyamban? Tegnap elfelejtettem volna, hogy Louis-al egy ágyban fekszem le... ruhába? Várjunk csak ruhába vagyok, a pizsamámban amit tegnap este, késő este zuhanyzás után vettem fel aztán amint bebújtam az ágyamba egyből elfogott az álom. Szóval amikor lefeküdtem semmi nyoma nem volt Louis-nak az ágyam másik felében. De akkor mi történhetett?

Kezemmel megsimítottam Louis arcát amire elmosolyodott szóval csak színlel a sunyi dög. Egy kézzel kihúztam a feje alól a párnát aminek hatására összeszorította szemeit és az ajkaiba harapva akadályozta meg, hogy ne nevessen fel, vagy ne mosolyodjon el. A kezembe vett párnával megütöttem a fejét mire a derekamról a keze leesett rólam így feltudtam volna ülni, ha Louis nem húzz magára így az ülés helyett Louis mellkasán feküdtem hanyatt.

-Jó reggelt szépség – mosolyog fel rám.

-Jó reggelt hívatlan vendég – mosolyogtam rá mire közelebb vont magához nevetve, hogy megcsókoljon. Nem tartott sokáig mivel a kezemmel ellöktem magamtól így amint elváltunk kezemmel felkönyököltem meztelen mellkasára és szabad kezemmel köröket kezdtem rajzolni tetoválásai körül. -Mit keresel az ágyikómba? - kérdeztem tőle sunyin felnézve rá persze a mosoly az arcomról az életben nem akart eltűnni.

-Melletted akarok lenni mindig és egyedül magányos voltam az ágyban – biggyesztette az ajkait végén mire kuncogni kezdtem aztán egy puszit nyomtam borostás arcára. -Bár szeretsz rugdosni az éjjel szóval nem látsz sűrűn itt – szólalt meg újra viccesen mire a párnát ismét a kezembe vettem és a fejébe nyomtam, de Ő gyorsabb volt és megragadta a karom, hogy maga alá gyűrjön. -De elviselem a rúgdosó Cassidie-t – csókolta meg az orrom hegyét mire én is elmosolyodtam egyszerűen imádom mikor az orromra hint aprócska puszikat.

-Én meg elviselem a bunkó Louis-t – vágtam vissza mosolyogva mire ismét rákönyököltek a csengőre és most hozzá társult Zayn és Niall kiabálása, hogy valaki nyisson ajtót.

-Agyamra mennek – morogta aztán legurult rólam, hogy felkeljen az ágyból engem ott hagyva és erre csak az ajtóban kapcsolt így gyorsan visszaszaladt értem, hogy felkapjon menyasszony fogásban és úgy futott le velem a lépcsőn miközben én végig nevetgéltem. Az ajtó előtt letett így könnyedén belebokszolhattam volna a vállába, ha nem rántsa el és helyette nem nyomja le a torkomon mélyére a nyelvét. Idegesítően szexi.

A csók csatánkat az ajtó túlvégén ácsorgó illető zavarta meg így elhúzódtam tőle aztán az ajtó felé fordultam és zakatoló szívvel meg kevés bátorsággal kinyitottam az ajtót ahol pont az állt akire számítottam. Az évek során a haja kétszeresére nőt mégse látszik meg gondolom fodrászhoz járt naponta, vagy hetente így sok változást nem tudtam észrevenni rajta vagyis, de igen az aggódó tekintetét. Ha kiderül, hogy Niall él és virul vajon milyen arca lesz? Szerintem piros lesz, mint a piros paprika.

-Hol van? - lépett beljebb Harry meg se várva, hogy arrébb álljak szinte fellökött. A táskáját ledobta a cipős szekrény mellé és egykori barátja elé állt. -Hol van Niall? - legalább beszél vele talán hamar össze tudom hozni a két elveszett barátot, ha beszélő viszony meg van. Ugye?

Hangosan becsaptam az ajtót így Harry ismét rám nézett ami jó jel mivel most mondom el neki az igazat miszerint Niall nyakával semmibaj sincs sőt meghalni se készül.

-Valaki szólaljon már meg – kapkodta a fejét Harry köztem és Louis között.

-Ki az? - lábdobogások jelentették, hogy közeledik a végzet és mikor meghallottam a végzet hangját ami hatására mélyre süllyedtem jobb lett volna, ha én magyarázom el neki.

-Niall? Mi van a nyakaddal? És miért mosolyogsz neked most depressziósnak kéne lenned? És mit keress itt Zayn Louis-nál? Sőt mi mind mind keresünk Louis-nál? - ha nyolcvan kérdését nem tett fel Harry akkor egyet se sőt minden kérdésnél csak úgy tekergette a nyakát, ha nem lesz nyak problémája leugrok egy tízemeletes házról. Ijesztő látni, ha tekergeti a nyakát és már nekem fáj a nyakam tőle.

-Mindent elmagyarázok – szólaltam meg magabiztosan úristen magabiztos vagyok mi a szar ütött belém? -De előtte foglalj helyett és a fiúk készítenek kávét meg reggelit biztos éhes vagy tuti kimerültél tőlem aludhatsz is – visszatért az ideges Cassidie aki az egész mondanivalót elhadarta így szerencsétlen Göndör semmit se értett belőle.

-Hát, ha Niall csinál kaját abból nem lesz kaja – szólalt meg Harry nevetve. Oh remek értette mit makogtam akkor még se vagyok annyira suta, hogy ne lehessen érteni. Ez az!

-Ne aggódj Louis és Zayn rácsap a kezére, ha megpróbál dézsmálni a kajából – válaszoltam nevetve mire Ő is rám mosolygott jó most már felszabadultabb vagyok ez jó jel. -Fiúk a konyhába most – mordultam a három fiúra mire tisztelegtek aztán menetelve a konyha irányába fordultak és elhagyták az előszobát. -Szóval nem vagy fáradt? - kérdeztem miközben beljebb léptem a nappaliba és csak intettem, hogy nyugodtan jöjjön beljebb.

-Nem igazán aludtam a repülőn – válaszolt és leült a kanapéra míg én mellé telepedtem, és egyből felhúztam törökülésbe a lábaim, de felé fordultam hisz most jön az a rész, hogy beavatom mindenben. -Szóval mi ez a egész Cassidie? - kérdezett rá Harry mire sóhajtottam. Hogy is kezdjem? Ha az elejétől mondom akkor estig itt ülünk, de ha valamit kihagyok akkor meg később bajban leszek szóval a franc tudja mit mondjak.

-A lényeg, hogy újra egyesítem a bandát – böktem ki a leglényegesebb részletet az egész mondanivalómból mire Ő csak az állát simogatta, mintha lenne kecske szakálla, de ki kell ábrándítanom neki ilyen nincs sőt nem is nézne ki jól vele. Összehúzott szemekkel kémlelt és várta, hogy folytassam, de az igazat bevallva fogalmam sincs mit mondhatnék még neki inkább Louis-nak kéne most itt lennie és beszélnie. A kis dög rám hagyta ezt is! -Tudom anno Louis mindent, sok mindent elrontott elmesélte, de megváltozott nagyon is és talán jót tenne neki meg nektek is, ha újra kezdenétek hamar begyógyul a múlt – folytattam mire biccentett szóval ez azt jelentené, hogy igazam van? Harry-nél ezt nem tudom mire értsem.

-Szerintem átvág téged és csak megakar húzni – vágta rá.

-Ez nem igaz – csörtette be a nappaliba feldúltan Louis mire gyorsan felálltam és elé álltam mielőtt valami hülyeséget csinálna. -Igen régen ezeket csináltam meghúztam minden csajt aki az utamba került és a többi szemétség, de ez elmúlt Harry! Megváltoztam és tudod miért? Tudod ki segített? Cassidie emiatt is hálás vagyok neki sose bántanám – nagyon jól estek a szavai és, ha most nem lenne itt Harry azon nyomban megcsókolnám kit álltatok most így tettem nem érdekelt Harry jelenléte.

-Szeretlek – suttogtam mikor elváltak ajkaink mire Ő csak mosolygott le rám így én szorosan átöleltem a derekát, hogy a fejemet meztelen mellkasára hajtsam és úgy néztem Harry-re aki végig nézhette a jelenetet. Louis egyik keze a derekamon talált menedéket így azzal a kezével szorosan tartott és hol lenézett rám, hol egykori barátjára nézett.

-Ha hazudsz – állt fel Harry mire egy kis remény szikra csillant meg a szemeimen, de nem csak az enyémen hisz Louis szemei is csillogtak. -Akkor újra egy irányba haladunk – ölelte át Harry Louis-t így én elhúzódtam, hogy mosolyogva figyeljem Őket. Nem is ment nehezen túl paranoiás vagyok.

-Csoport ölelés – szaladt be a nappaliba Niall és Ő is csatlakozott az ölelésre míg Zayn lassú léptekkel jött befelé mindvégig engem bámulva. Ég az arcom a tekintettél így lehajtottam a fejem és mikor újra felnéztem Zayn is már az ölelésbe borult, de mikor felnézett újra engem bámult. Mikor szabadulok már meg ettől a növekedő bűntudattól és a tekintetétől? Soha.

Soha ne mond, hogy soha, drága Cassidie!

Véget kell vetnem a Zayn-el való szálaimnak, ha kell elégetem, de nem tudok ezzel élni, ha Louis-t szeretem valahogy el kell szakadnom Zayn-től és az igéző szemeitől. Valahogy.

8.rész

 Sziasztok cimbik!
Elérkezett egy újabb hétfő ami magával hozta a következő részt is ami szerintem sokkal izgalmasabb, jobb, mint az eddigi részek. Nekem ez a rész nagyon tetszett! 
Kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről a részről szóval csak bátran dobáljatok a véleményekkel a rész végén. :)
Jó olvasást!:)xx

U.i.: Jövőhét hétfő ugye húsvéthétfő így fogalmam sincs mikor tudom ki rakni a részt, de igyekszek vele ígérem. 

 Three of us pairs

Másnap reggel hangos kiabálásra keltem ami a nappaliból szivárgott így magamra vettem a mamuszom és lecsoszogtam a lépcsőn, hogy felfedezzem mi okozza ezt a nagy ricsajt. A legrosszabbra számítottam, de csak Louis és Zayn valami vérengző játékot játszott amihez hangos kiabálás társul. Minden reggel erre kelek ami már nagyon idegesítő azt hiszem cselekednem kell emiatt.Megdörgöltem a szemem miközben leléptem az utolsó lépcsőfokról és azon töprengtem, hogy adjam a tudtukra, hogy normális ember még ilyenkor alszik. Ácsi hány óra is van? Mindegy a lényeg korán van még mindenhez főleg a hangos véres, hülyeségekre.

Becsörtettem hangtalanul a nappaliba amit Ők észre se vettek így teljesen váratlanul megragadtam Louis vállát mire akkorát ugrott, hogy a konzol kiesett a kezéből.

-Basszus Cass – hőbörgött Louis.

-Neked is vagyis nektek is jó reggelt – forgattam meg a szemem unottan mire Zayn hangos kacaja töltötte be a nappalit.

-Lou beijedt a csajától ez minden pénzt megér – mondta Zayn nevetve miközben elejtette a konzolt a földre.

-Fogd be – lökte meg Louis barátját engem figyelembe se véve.

-Hé – szóltam rájuk mire rám emelték tekintetüket. -Tudjátok a reggel arra van, hogy aludjunk és örülök, hogy újra haverok vagytok, de én aludni akarok – mondtam feldúltan mire a jobb lábamat a földhöz vágtam a hatás kedvéré bár nem lehet ennyire fenyegető a rózsaszín mamuszom miatt.

-Cuki vagy amikor ilyen vagy – mosolygott rám Louis mire megforgattam a szemem, mert bármennyire is aranyos, de akkor is dühös vagyok rá és nem fogom pikk-pakk elfelejteni. -Cuki bojtos pizsibe – folytatta a bókokat mire a rózsaszín macskás nadrágom kötőjén lévő bojtot keze közé vette és közelebb vont magához úgyhogy szinte orra estem, de inkább az ölébe estem. -Jó reggelt – nézett bele szemeiben és egy puszit nyomott ajkaimra mire én azonnal elolvadtam karjaiba és a kezeimet átvettem nyaka körül és most vesztettem el a meccset. Legyőzött Louis édes mosolya és a dühömet átvette a boldogság ami azzal járt, hogy az ölébe ülők és csak mosolyog rám miközben szép szavakat duruzsol a fülembe. Kínozz minden mennyiségbe, de ha Ő így akkor én meg úgy. Egyik kezemmel beletúrtam kócos hajába és azokat meghúztam kicsit amitől felmordult és az ajkaimat harapdáltam mire hátrahőkölt és nagyokat sóhajtott. Az arcomat a nyakához emeltem és apró csókokkal hintettem a nyakát miközben éreztem, hogy férfiassága alattam egyre jobban dudorodik eléggé könnyen falra kenhető pasi. Miközben gyengéden csókoltam a nyakát a kezeit a derekamra helyezte és elkezdett mocorogni aztán megtaláltam a megfelelő pontot ahol kiszívtam a nyakát ezzel otthagytam neki jellegzetes nyomomat tudatva Ő már az enyém bár nem birtoklóm csak legyen valami emléke rólam.

Kiegyenesedtem és győzedelmesen vigyorogtam rá mire Ő kezével a nyakát fogta meg.

-Remélem van garbód – mondtam mosolyogva mire a mellettem lévő Zayn felnevetett.

-Baszd meg Cassidie ez rohadtul fáj – morogta miközben én még jobban mosolyogtam. -Ezt még visszakapod – mondta cinkosul és egyet kacsintott mire én kuncogni kezdtem. Na én azt várom Tomlinson!

-Várom – mondtam egy huncut mosoly kíséretébe mire felcsillant a szeme és felpattant miközben a karjaiban voltam. -Hé nem most csődör – szóltam rá nevetve mire lehervadt a mosoly, de nem ült vissza csak miután Zayn visszarántotta az öv bujtatójánál.

-Niall gépen lassan leszáll – szólalt meg Zayn aki eddig csendesen figyelte az előbbi bemutatót. -Valakinek ki kéne mennie érte – folytatta mire mindketten Louis-ra néztünk aki unottan hátradöntötte a fejét.

-Nem azt már nem – rázta a fejét hevesen mire rámeredtem. -Inkább menj kiérte te én addig bosszút állok valakin a szobámba – hangsúlyozta ki az utolsó szavát mire megforgattam a szemem.

-Neked kell menned – vágtam rá.

-Miért? - hőbörgött unottan.

-Mert addig is beszélgettek és kibékültök – válaszoltam nemes egyszerűséggel. -Én addig itt maradok Zayn-el és amíg Zayn öli a zombi mutáns valamiket addig én rittyentek valami kaját hisz Niall a hasáról híres – folytattam mosolyogva mire Louis Zayn-re pillantott aki egyetértően bólintott.

-Rendben, de – oh tudtam, hogy még van valami komolyan lottóznom kéne. -Te átöltözöl így nem hagylak itt Zayn-el – utasított mire lenéztem a pizsamámra ami egy spagettipántos fehér cicás top volt míg a nadrágom rózsaszín és macskákkal volt tele nem beszélve a bojtokkal. -Nem azt mondom nem bízok benned, de attól még azért így nem hagyom itt – Zayn felé fordította a szemét mire egyetértően bólintott aztán rám nézett ismét. Egy puszit nyomtam telt ajkaira aztán felálltam róla és az emelet felé vettem az irányt, de a lépcsőnél megtorpantam és hátrafordultam.

-Tegyél valamit a kis Louis-al aztán menj – böktem a nadrágja felé ahol a dudor még mindig nem lapult le aztán mosolyogva futottam fel az emeletre mármint a szobámba.

A szobámba érve és az ajtót becsukva a szekrényem elé álltam ahonnan kivettem egy sima fekete cicanadrágot és egy combom közepéig érő kötött pulcsit aztán egy másik szekrényből elővettem a tiszta fehérneműmet és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan leráncigáltam magamról a pizsamám és a mamuszom – amibe mindig beleszorul a lábam gondolom kezd kicsi lenni – aztán magamra aggattam a bugyimat és a melltartómat és a szekrényből kivett ruháimat. Amikor sikeresen elvégeztem az első műveletet a tükör elé álltam a rózsaszín fésűmmel elkezdtem megfésülni hullámos barna hajamat ami most inkább egy oroszlán sörényére hasonlít bár mikor kész lettem akkor is, de sokkal jobb volt. Fekete hajgumival összekötöttem a hajamat aztán megmostam az arcomat és a fogamat, és készen, boldogan ugráltam ki a fürdőből. A pizsamámat az ágyamra hajtogattam és megcsináltam az ágyamat aztán csak azután szaladtam ki a szobámból egyenesen vissza a nappaliba ahol Louis már a kabátját vette mikor leértem.

-Jobb? - fordultam felé miközben megpörögtem.

-Zokni? - nézett meztelen lábujjaimra. Baszki tudom mit felejtetem el.

Hirtelen megláttam Louis pókemberes meleg papucsát és rögtön belebújtam.

-Így jó? - emeltem fel az egyik lábam, de megbántam, mert a papucs majdnem lecsúszott rólam úgy néz ki túl nagy a lába az én miniatűr lábamhoz.

-Tökéletes – mosolygott rám és közelebb lépett hozzám, hogy egy búcsú csókot nyomjon ajkaimra. -Sietek vissza ígérem – mondta mikor eltávolodott, de homlokát a homlokomnak döntötte. -Szeretlek – suttogta és egy puszit nyomott a homlokomra aztán elengedett, hogy az ajtó felé induljon.

Mosolyogva intettem neki míg Ő csak kifújta a bent tartott levegőt és kilépett a tavaszi, jó időbe ahol a madarak csicseregtek bár Louis szerintem lelőné azokat a madarakat és utána megenné Őket túlzottan idegbeteg néha. Mikor az ajtó becsukódott megfordultam és Zayn-el találtam magam szemben aki a nappaliba tévézett vagyis inkább engem nézett.

-Mit szeretsz? - törtem meg a csendet mire oldalra fordította a fejét. -Ételbe – mondtam mire bólintott jelezve érti a kérdésem.

-Teljesen mindegy – mondta mosolyogva mire bólintottam és elindultam a konyha felé.

Pár percig keresgéltem valamilyen kézen fekvők alapanyagot, hogy elkészítsek egy könnyen elkészíthető fogást, de alig volt itthon valami így inkább arra ösztökéltem, hogy majd rendelek egy pizzát legalább nem kap senki ételmérgezést attól amit én főzök.

Visszacsoszogtam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra Zayn mellé vagyis majdnem mivel egy párna volt közöttünk. Rápillantottam és Ő a távirányított szorongatta miközben épp valami Teleshop-os szart nézett aztán észrevette, hogy bámulom és rám kapta a tekintetét mire én gyorsan előre szegeztem a pillantásom pedig nem is tudtam jól megnézni magamnak Zayn lapos, borotvás arcát.

-Miért néztél? - szólalt meg mire ismét rákaptam a tekintettem és Ő már testével is felém fordult.

-Én nem... vagyis én nem néztelek – nyögtem ki egy épkézláb mondatot miközben Ő összeráncolta a homlokát. -Jó talán rád pillantottam, de csak megnéztem mit csinálsz – valltam be talán saját magamnak is, hogy csak emiatt pillantottam rá.

-Áh értem – vonta meg a vállát.

-Mit értesz? - fordultam én is felé a testemmel mire oldalra fordította a fejét.

-Csak azt hittem, hogy ha azt mondod amit hallani akarok akkor nem kell bűntudatot éreznem amiatt amit én akarok – mondta mire most én fordítottam oldalra a fejem mivel nem értettem miről is makog nekem. Aztán hirtelen nem tudtam mi folyik körülöttem csak azt tapasztaltam, hogy Zayn közelebb férkőzött és megragadta az arcom, hogy ajkát az én ajkaimra illessze ami előbb még a legjobb barátja tulajdona volt. Mit beszélek hisz az ajkaim még mindig Louis-é, de Zayn csókja nem tudom.. valahogy képtelen vagyok arra, hogy ne csókoljam vissza és ne toljam el magamtól. Semmilyen érzelmet nem táplálok Zayn felé mégis teljesen vonzz a csókja és szükségérzetet késztet rá miszerint szükségem van a csókjaira.

Bármennyire is szükségem volt a csókjára kicsit későn, de rájöttem ez nem helyes így a kezem Zayn mellkasára csúszott, hogy eltoljam magamtól.

-Zayn – nyöszörögtem alatt miközben Ő tért volna vissza a számra. -Zayn én Louis-t szeretem – igaz már hangosan kimondtam Louis-nak a bűvös szót mégis most ezután a csók után, mintha más lenne a helyzet talán azért, mert épp most csaltam meg a legjobb barátjával. Baszki nem csak ribanc vagyok, de most mindent tönkre tettem! -Ezt nem tudhatja meg Louis – ugrottam fel a kanapéról mire Zayn felvonta a szemöldökeit úgy néz ki nem érti. -Zayn most csókolóztál a legjobb barátod csajával mellesleg most békültél ki a legjobb barátoddal szerint nem lesz kiakadva? - megfogtam a párnát és hozzávágtam, de Ő egy kézzel elkapta és a lábaira helyezte aztán bólintott.

-Jó igazad van hiba volt – bólintott egyetértően.

-Hallgatsz róla, mint a sír – mutattam fel fenyegetően a kezeimet.

-Hallgatok – tette a kezét a szívére mire bólintottam. -Nem akarok vitatkozni Louis-al és különben is én Perrie-vel vagyok csak elragadott a hév – magyarázta el mire biccentettem és feszülten álldogáltam előtte pedig nem kéne hisz azelőtt ami az előbb történt olyan viszonyban voltunk, mint két testvér most meg két hazug akik előbb smároltak.

-Zayn semmibaj csak Louis ne tudja meg – tettem fel mindkét kezem ezzel jelezve, hogy fejezzük be erről a témáról a beszélgetést. -Meg sem történt – mondtam ki a végszót mire bólintott és hátradőlt, hogy elkezdje kapcsolgatni újra a tévét úgy néz ki neki ez sokkal jobban megy, mint nekem, mert bármennyire is próbálsz egy dolgot meg sem történté titulálni az nem fog sikerülni még, ha erősen próbálkozol akkor se.

Meg sem történt... Meg sem történt... Meg sem történt... Miközben mondogattam magamba ezt a rövidke kis mondatot az ajtó kicsapódott ahol rögtön egy szőke hajzuhatag jelent meg és mögötte az a személy akit szeretek, akit megcsaltam... Nem erre nem gondolhatok hisz meg sem történt!

Átfutottam a nappalin egyenesen a karjaiban miközben Ő kitárt karokkal várta az érkezésem így mikor felé értem ajkaink összefonódtak, de nem ugyanazok az ajkak, mint előbb hisz előbb Zayn gyengéd ajkai tapadtak az ajkamra most meg Louis szenvedélytől vágyó ajkai amik mostanra átváltottak gyengédé mégis Zayn csókja ezerszer másabb volt. Mikor ajkaink eltávolodtak karjaimat a dereka körül összefontam és a szó szoros értelmébe belebújtam az ölélésben, hogy beszívjam a cigi és a férfi dezodor mámoros illatját. Louis a karjait összefonta az én derekam körül és csak ölelt szorosabban miközben a fejemre apró puszikat nyomott. Már majd nem elfelejtettem Zayn-el való csókom amikor eszembe jutott már csak az illető neve. Basszus.

-Cass – szólított meg Louis hangja mire felnéztem aztán a többiek felé bökött így kibújtam az öleléséből és a szöszi felé fordultam. -Szerintem nem kell titeket bemutatnom – mondta mögülem Louis mire egy nagy mosoly ült az arcomra.

-Túl szép vagy, hogy igaz legyél – bókolt Niall egy mosollyal.

-Túl ír mosolyod van képtelenség, hogy te ír légy – kuncogtam mire felnevetett.

-És még humoros is igazi főnyeremény vagy – húzott magához egyik kezével Niall mire csak átkaroltam a derekát, de nem úgymint Louis-nak ez az ölelés sokkal inkább volt baráti, mint mondjuk az amit Louis-al váltottunk. -Szex szagod van kicsi lány – nevetett idétlenül Niall mire láttam Louis arcát akinek a szemei majd kiestek a helyéről. Pedig Zayn-el a szexig el se jutottam és nem is jutottunk volna akinek odaadnám magam az Louis és nem Zayn itt álljunk meg.

-Hülye vagy Niall – ütöttem hasba és kitértem öleléséből.

-Most miért? Csak hülyültem és különben is azt hittem te és Louis lenyomtatok egy gyors numerát mielőtt jött értem hisz a nyaka elég szép munka – nevetett idétlenül Niall mire megforgattam a szemeimet bár az utolsó gondolat amit kiadott a száján az bók volt amin el is mosolyogtam hisz életem legjobb munkája van Louis nyakán. Louis-ra pillantottam aki gonoszul mosolygott rám miközben a tenyerét dörzsölte össze úgy néz ki nagyon rajta van azon a bosszún kezdek most már félni tőle, vagy mégse.

-Hé haver – jelent meg mögöttem Zayn mire felugrottam. -Rossz a lelkiismereted kislány – nevetett Zayn és kezet fogott rég látott haverjával. Tudod te mennyire rossz a lelkiismeretem te szemét és pont miattad.

-Zaynie – ujjongott Niall mosolyogva. -Végre együtt a banda – pörgött fel Nialler mire elnevettem magam míg a két fiú csak megforgatta a szemét.

-Még csak hárman vagyunk – javította ki Louis Niall-t.

-Mikor jön Payno és Hazza? - kérdezte Niall mire mindenki rám bökött.

-Rájuk fel kell készülnöm srácok – vágtam rá mosolyogva mire bólintottak. -Amúgy tényleg megbocsájtó vagy Niall – tettem a kezeimet a szöszi vállára mire kérdőn rám nézett. -Hisz azt hittem egymáshoz se szóltok majd – válaszoltam mire bólintott.

-Azt akartam, de mivel Ő jött értem így a kocsiban muszáj volt beszélnem és elmondta mi volt és megértettem meg hát azért az rég volt – vonta meg a vállát Niall mire rá mosolyogtam hisz Ő fogja fel okosan a dolgokat míg a másik két idióta makacs öszvér. -És, ha Liam, vagy Harry nehéz eset lenne csak szólj segítek neked mindenben – ajánlotta fel mosolyogva mire azonnal megöleltem a vállánál fogva.

-Imádlak Nialler – visítottam a fülébe mire elhúzódott és a kezét a fülére tapasztotta közben fájdalmason nyögött fel.

-Most mehetek fülészetre – mondta vigyorogva mire én kuncogni kezdtem. -Inkább kipakolom a cuccom – ragadta meg a bőröndjét és a lépcső felé indult, de ott megtorpant. -Valaki megmutatja melyik lesz az én szobám? - nézett vissza ránk mire mindhárman összenéztünk milyen szép kis hármas ami kettes lesz. Szívem szerint Louis-t küldeném ezzel is javul a cimbora kapcsolatuk, de a gondolat, hogy újra kettesbe legyek Zayn-el megrémiszt és kitudja lehet újra történik valami aminek nem kéne viszont, ha Louis-al vagyok kettesbe akkor azzal nem lenne semmi mégis ideges vagyok mikor a szemébe nézek azokba a ragyogó kék szemekbe amikbe belehazudok. A szívem azt mondja mondjam el neki, de ha elmondom akkor vége a tervnek legalább addig kell magamba tartani amíg össze nem rakom a bandát utána úgyis eltűnök szóval még kicsit ki kell bírnom.

-Megyek – szólalt meg elsőként Louis és a lépcső felé igyekezet míg a vészjelző eszeveszettül kezdett elvillogni a fejembe persze hozzá szirénázott is.

Amire megállíthattam volna Louis-t Ő már sehol se volt sőt Niall is eltűnt az emeleten így újra kettesbe maradtam Zayn-el. Rápillantottam mire Ő is rám nézett így tekintettünk összefonódott, de a kék szemek helyett mogyoró barna szemek pislogtak rám ez nagyon nem jó. Zayn közelebb lépett felém mire egész testem megfeszült aztán mikor még közelebb akart felém jönni magam elé tettem kezeimet.

-Állj – szóltam rá mire megállt. -Zayn ezt nem csinálhatjuk én szeretem Louis-t – vallottam be mire hátrálni kezdett bólogatva. -Zayn tudod, hogy ez nem helyes – fontam össze a karjaimat a mellkasom alatt és az ajkamba harapva figyeltem a reakcióját.

-Teszek rá mi helyes, vagy nem helyes – vonta meg a vállát, de végig halkan beszélt hisz meghallhatják. -Tudom te a legjobb barátom barátnője vagy, de valami megfogott benned és képtelen vagyok türtőztetni magam a közeledben amikor megcsókoltalak utána én is hibának tekintettem, de aztán rájöttem, hogy többet akarok mármint több csókot tőled – miközben mondta a szavait egyszer se emelte fel a hangját és mindvégig a szememben mondta a szavait mire én kicsit oldalra billentettem a fejem miközben figyeltem amit mond nekem.

-Sajnálom Zayn nekem ez nem megy – ráztam meg a fejem és magam elé eresztettem a kezeimet. -Igaz sose fogom elfelejteni a csókod ízét és lehet még az életben meg lesz az a vágy, hogy nekem szükségem van a csókjaidra, de nem tehetem ezt Louis-al. Nem fogom megcsalni már így is épp elég bűntudatom van alig tudok a szemébe nézni ami meglepő hisz imádom a szemeit, de nem az a lényeg. Én szeretem Őt Zayn, ha elfogadod, ha nem – nekem már nehezebb volt türtőztetnem magam, hogy ne sikoltsam el magam, vagy ne emeljem fel a hangom, de sikerült és nem hallották meg vagyis remélem. Tönkre tenném a barátságukat és fájdalmat okoznék Louis-nak amit nem akarok sőt egyiket se szeretném.

-Jó – vágta rá komoran.

-Hallgatsz róla? - kérdeztem rá mire bólintott így az a bizonyos kő most esett le a szívemről. -És megpróbálunk úgy emberek közt lenni, mint a csók előtt? - kérdeztem egy fél mosoly kíséretébe mire szintén bólintott.

-Megpróbálok Cass – válaszolt mire egy fél mosolyt eresztettem felé aztán pár percig zavartan és csendben ácsorogtunk aztán Zayn visszalépett a nappaliba, de azon is csak túl futott egyenesen a konyha felé vette az irányt.

Sóhajtottam és az emeletre tekintettem aztán hátat fordítva az emeletnek a nappaliba mentem és eldőltem azon a kanapén amin Zayn-el csókolóztam. Vajon egyszer elfogom felejteni? 

7.rész

Hello, it's me! :D

Hosszú hétvégés kellemes hétfői nap. Imádom az ilyen hétfőket! A tavaszi szünet közeledtével közeledünk az Unbreakable végéhez és még csak nem rég kezdtem úristen. 

A részben új ember jelenik meg akinek remélem örültök! :)

Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését a rész szerintem nem a legizgalmasabb, de az Unbreakable nem egy Kis Dolgok blog szóval értitek. :D

Jó olvasást babák!xx

The most unselfish

A napokba – na jó csak egy nap telt el Zayn beköltözése óta – Louis és Zayn kapcsolata egyre jobb lett pedig még csak Zayn most tölti nálunk első napját, de már mondhatni jól kijönnek. Nem azt mondom, hogy kebel pajtik, de reggel arra keltem, hogy ezek ketten ordibálva és a kanapén ugrálva játszanak valami véres Playstation játékkal. Elég jól egymásra találtak és én még nem is segítettem nekik ebbe az egészbe persze elsőnek azt hittem, hogy ezt mind megjátsszák, de ilyen jól még Ők se tudnak hazudni főleg nekem.

-Újra – szólította vissza a valóságba Louis hangja mire ráemeltem tekintetem és akkor kaptam észbe, hogy teljesen elbambultam miközben épp próbálunk. Louis írt nekem egy dalt az albumhoz és épp azt a számot gyakoroljuk, hogy aztán a stúdióba felvegyük már nem állok messze a sztárságig szóval lassan a hangomból egy pénzeszsák lesz amit Louis mondott bár azt azért kétlem. -Cass itt vagy? - legyezgette a kezét előttem mire megráztam a fejem és szaporán bólogattam mire Ő felnevetett. -Remek újra – mosolygott rám mire az asztalon lévő lapra vezettem a pillantásom ahol az első dalom volt írva. Átfutottam gyorsan ismét a sorokat és miután ez meg volt kinyitottam a számat és ismét neki kezdtem a dalnak amit Louis ámulattal nézett végig és most az egyszer láttam rajta, hogy büszke rám. Amikor a refrénhez értem behunytam a szemem és elképzeltem ahogy ezt előadom egy koncerten mondjuk az én saját koncertemen és a rajongók velem együtt énekelnek már, ha lesznek rajongóim, de így is ámulatos volt és mégis megijedtem ettől az egész ricsajtól. Biztos akarom én ezt? Kissé elbizonytalanodtam, de mikor befejeztem a dalt és meghallottam két tapsoló embert óvatosan kinyitottam a szemem ami rögtön Louis-ra tévedt aki mosolyogva csapta a tenyereit össze aztán a szemem Zayn-re tévedt aki a falnak dőlve mosolygott rám és Ő is csapdosta a kezét.

-Ennyire jó nem lehettem tuti ti jobbak vagytok – ráztam a fejem hitetlenül mire mindkét fiú felnevetett.

-Cass csodálatos vagy – lépett előre Zayn mosolyogva és rákaptam a tekintettem. -Jobb vagy, mint én egyedül – nem biztos jól értettem e amit mond, mert nagyon halkan mondta, de úgy néz ki Louis remekül értette hisz egyből rákapta a tekintetét hisz ezzel most elismerte, hogy a bandába sokkal jobban teljesít, mint egyedül. 

-Komolyan beszélsz? - könyököltem fel az asztalra és a kezemre támasztotta a fejemet miközben az eldőlt jobbra és érdeklődve rebegtettem a pilláim felé.

-Persze – bólintott Zayn mire Louis előre fordult és a kezeit kezdte el nézegetni. -Tudod én megízleltem mindkét sztárságot és egyedül fele annyira se vagyok híres, mint a bandába úgy néz ki én bandába vagyok teremtve, de te megtalálod a helyed egyedül is és mi itt leszünk és támogatunk – a végén a kezét Louis vállára tette aki felnézett rá és mosolyogva bólintott.

-Van esélyem arra, hogy a banda maradék három tagja is mellettem lesz? - mosolyogtam mindkét jómadárra mire Louis felpattant a helyéről míg Zayn idegesen ráncolta a homlokait. -Louis – pattantam fel annyira gyorsan, hogy a székem hátraesett, de cseppet se érdekelt inkább Louis felé rohantam és mikor elé értem kezembe fogtam borostás arcát és a következő szavait csak a szemébe mondtad. -Tudtad, hogy nem mondok le erről a tervemről – suttogtam mire megforgatta a szemét tudta pontosan tudta, de mégse akarta, mert félt, hogy a többiek sokkal rosszabbul fogadják Őt, mint Zayn hisz vele mégis sikerült megbeszélnie a dolgokat és azt hiszem most már újra szent a béke köztük vagyis remélem.

-Cassidie attól, mert most azt hiszed Zayn és én kijövünk még mindig nem vagyunk puszi pajtik – vette oda mire most nekem volt indokom megforgatni a szemem. -Forgasd nyugodtan azt a gyönyörű szép szemedet, de ez az igazság – vágta rá mire most fújtam volna egyet, de helyette elmosolyodtam hisz épp most mondott egy bókot a szememnek.

-És amit mondott? Az se érdekel? - kérdeztem oldalra döntve a fejem.

-Persze, hogy érdekel – morogta mire örömömbe egy puszit nyomtam a szájára, de Ő többet akart így az én kis puszimból vad csókolózás lett. Olyan telhetetlen és hozzá társul ez az arrogáns modora ami különlegessé teszi főleg azzal az édes mosolyával amivel minden lányt levesz a lábáról és az igéző szemeiről ne is beszéljünk. Kezei felcsúsztak a pólóm alá míg az én kezeim a mellkasára tévedtek és eltoltam magamtól mire durcásan rám nézett így olyan volt, mint egy kisfiú akitől elvették a cukorkáját.

-Erre várhatsz még haver – bár én is rohadtul akarom Őt, de előbb hozzuk össze a bandát és utána annyiszor fekszem le vele amennyiszer akarja. Meg hát minden kapcsolat után van egy gyászos időszak és lehet, hogy én megcsaltam Jake-t, de nekem is gyászolnom kell nem mászhatok rögtön egy másik pasi ágyába hát mi vagyok én egy kurva? Igen néha talán kezdek úgy viselkedni.

-Meddig? - hajolt a fülemhez és oda mondta következő szavait mire a hangjától egész testem beleremegett így, ha talán Ő nem fogja a derekamat szerintem a földön hevernék. Szedd össze magad Cass!

-Mondjuk amíg nem találkoztam a többiekkel – mosolyogtam rá diadalmasan mire visszaállt előző helyzetébe és felvette a komor arcát aztán unottan hátra hajtotta a fejét. -Hé, ha segítesz közelebb jutsz a célhoz – gondolod te, mert ha segít közelebb kerül a valós célhoz ami a bandájuk, de ha kell egy kis motiváció hát tessék én szeretek embereket motiválni. Felpipiskedtem az ajkaihoz és ismét egy aprócska puszit nyomtam ajkaira, de Louis-nak ismét nem tetszett sokkal többet akart egyetlen egy puszinál.

-Na elég – hallottuk meg Zayn hangját és mire Louis rátérhetett volna a témára megragadta Louis farmerját és hátra húzta tőlem. -Hagyj neki egy kis levegőt, vagy megfullad – nevetett Zayn mire Louis csak morgolódott és a karjait összefonta a mellkasa alatt. Tényleg olyan, mint egy nagy óriás csecsemő akitől elvették a játékát, vagy a cukorkáját. -Cass biztos azt akarod? - szólított vissza a valóságba Zayn és megráztam a fejem, hogy teljes előredobással ráfigyelhessek. A kérdésén talán egy percig gondolkoztam mire szaporán bólogatni kezdtem, de az arcából ítélve neki se tetszik az ötlet. -Ha annyira szeretnéd – sóhajtott Zayn és a farmerzsebébe nyúlt mire én oldalra billentettem a fejem aztán Zayn megfogta a kezem és a tárgyat amit a zsebéből húzott elő a tenyerembe ejtette. -Hát tessék – mondta ezzel a szemem a tenyeremre vándorolt és a fekete iPhone pihent a kezembe. Louis-ra néztem mire az Ő szemei kiestek a meglepetéstől gondolom teljes sokkos állapotban lehet, mint mondjuk én hisz nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű dolgom van. Kérdően Zayn-ra pillantottam aki mindvégig a reakciómat várta aztán csak bólintott ezzel megadva az engedélyt.

-Hát jó – sóhajtottam és a kezembe zártam  a telefont elsőként is kicsit játszadoztam vele hisz nekem nem iPhone-om van mivel arra nincs pénzem. -És kit hívjak fel elsőnek? - meredtem az előttem álló két fiúra hisz ebbe talán van döntésük, hogy melyik fiúval folytassam a tervem bár amikor Zayn-t hívtam fel teljesen titokba tartottam Louis elől ami hülye ötletnek bizonyult.

Louis és Zayn összenézett aztán szinte egyszer fordultak újra felém egy nevet kántálva.

-Niall!

Szóval a szöszi ír fiút kell ide csalogatnom Londonba. Milyen eget megrengető hírrel tudom London-ba csalogatni? Bár ezt hívhatjuk hazugságnak is, de a jóféle hazugság ami után majd megfogja köszönni.

-Miért Ő? - talán ez a kérdés nyomasztotta belül még a lelkem hisz túl egyértelműen vágták rá Niall nevét ami egy hülyének talán nem furcsa, de nekem nagyon is furcsa.

-Mert Ő az a személy aki még megbocsájtó – válaszolt Zayn Louis helyet mire az előbbi illető csak egyetértésképen bólintott.

-Miért? Liam és Harry nem..? Ők nem fognak megbocsájtani? - folytattam a faggatást még mindig oldalra billentett fejjel mivel magyarázott szeretnék arra, hogy ez a két személy miért is van tagadó üzen módban más néven miért nem fognak elsőre megbocsájtani. Vagyis én ezt vettem le ebből.

-Harry a legjobb barátom volt – szólalt meg Louis, de egyszer se nézett fel mindvégig a cipőjét bűvölte. Okés ez érthető Harry csalódott a legjobbat Louis-ba, mert elválaszthatatlanok voltak addig amíg Louis át nem váltott bunkóvá. De mi a helyzet Liam-el?

Ebbe a pillanatban rám tört a megértés hisz Liam volt a legtovább Louis mellett, Ő hit benne mikor már a többiek feladták és Ő koppant a végén a legnagyobbat. Bassza meg!

-Az arcodból ítélve Liam helyzetét nem kell elmagyarázni – mondta Zayn mire megráztam a fejem aztán bólintottam így kicsit elég hülyének nézhettek.

-Akkor azt hiszem felhívom Niall-et – kezdtem el össze-vissza kapálózni az emelet felé és a kezembe lévő telefonra néztem miközben a hangom minden egyes szónál megremegett. A fiúk bólintottak így kikerülve Őket a lépcső felé vettem az irányt, de a lépcső előtt haboztam és egy percre feléjük pillantottam aztán kifújtam a levegőt és az úti cél felé vettem az irányt vagyis a szobám felé.

A szobámba beérve becsuktam magam után az ajtót és az ajtónak dőlve csúsztam lejjebb a kemény padlóra aztán a telefonra pillantottam. A feloldó zárat oldalra kellet csak csúsztatni és mikor megláttam a háttérképét nem bírtam tovább elmosolyodtam hisz a nyomorult Zayn simán lehetne paparazzo hisz úgy lefotózott engem miközben próbáltam, hogy észre se vettem. Mosolyogva megráztam a fejem és a telefonkönyvben léptem ahol millió egy ember telefonszáma virított elől persze a családtagok sorakoztok fel aztán ahogy mentem lejjebb megjelentek az olyan hírességek akikért élek-halok köztük volt például Ed Sheeran. Mindenképpen össze kell vele ismerkednem hisz imádom Ed Sheeran-t és a dalait eszméletlen jó hangja van a pasinak. Tovább mentem és az „n” betűhöz értem ahol az első név és egybe a tökéletes név fogadott. Nialler Potato Horan. Szóval örülni fog mikor meglátja Zayn nevét a képernyőn értem.

Pár perc habozás után rányomtam a zöld hívás gombra és a fülemhez emeltem, hogy halljam a telefon csörgés hangját ami a második csörgés után elhalkult és egy morcos férfi kiabált a telefonba.

-Hé – szóltam rá idegesen. -Megsüketülök – mondtam nyugodtabban mire elhalkult végre valahára hisz azt hittem kiszakad a dobhártyám.

-Ö.. Zayn? - kérdezte a férfi hang gondolom összehúzott szemöldökkel, de ebbe nem vagyok biztos.

-Nialler Potato Horan? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon bár Ő ezt nem láthatta.

-Igen én vagyok, de te ki vagy? - válaszolt nyugodtan és a háttérbe épp egy ajtó csapódott.

-Cassidie Lewis remélem hírré ment a nevem – mutatkoztattam be udvariasan még mindig mosolyogva kár, hogy Ő ezt nem láthatja még.

-Te vagy az a lány? - lepődött meg mire bólintottam aztán szabad kezemmel arcon csaptam magam mivel ezt Ő nem látja még mindig.

-Igen én vagyok az a lány akit Louis Tomlinson felkarolt – válaszoltam egész mondatba hisz talán levágja miért is hívom, ha nem vágja le akkor ütődött. -Ismerem a mesét a One Direction-ről minden kis zegét-zugát épp ezért hívlak épp Zayn telefonjáról, mert Ő megbocsájtott Louis-nak és az a tökfej is rájött, hogy hülye, tapló volt veletek – folytattam mire csak hümmögését lehetett hallani. -Niall tudom nagy kérés hisz Írországba tartózkodol, de ide kell jönnöd London-ba beszélned kell Louis-al, ki kell békülnötök és emiatt kerestem fel Zayn-t is, hogy összehozzam a bandát – a mondatom eleje átment könyörgésbe, de nincs kedvem kertelni jobb az elején rátérni arra amiért hívtam. -Tudom ez nem könnyű főleg majd Harry és Liam részében, de meg kell próbálnom és, ha idáig már eljutottam nem adom fel szóval szólalj meg és vágd a képembe szarsz erre az egészre és tedd le a telefont, de én addig-addig foglak hívogatni míg magadtól ide nem tolod a segged – amikor nem szólt semmit sőt a lélegzését se hallottam bekeményítettem, mert idegesít mikor telefonom beszélgetek valakivel és a vonalba lévő személy nem tud, vagy nem akar megszólalni, mert egy idióta.

-Azt kéne tennem – végre valahára megszólalt mire a telefon felőli oldalamra billentettem a fejemet. -Elkezdhetnék üvöltözni veled és aztán lecsaphatnám a telefont, de nem lenne értelme, mert a szívem se azt súgja – igazi főnyeremény vagy Niall Horan imádlak. Bíztam benne hisz nem hiába ajánlották Őt előbb a fiúk mivel Niall az akinek helyén van a szíve jó a többi fiúnak is, de Niall szívét úgy lehet kenni, mint a vajat a kenyérre.

-Akkor eljössz? - kérdeztem egy reménykedő mosoly kíséretébe.

-Igen elmegyek – amikor kimondta a lábaim elkezdtek ujjongani és a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt azt hiszem jó felé haladok a megfelelő irányba. Viszont egy valami nem hagyott nyugodni és lehet, hogy most mindent elrontok, de fel kell tennem a kérdést.

-Miért fogadtad el ezt ajánlatot olyan gyorsan? - kérdeztem rá félve a kérdésemre bár nem olyan gázos, de lehet azért erről nem szeretne beszélni.

-Őszintén azért, mert akármennyire is utálom Louis-t, de a banda nélkül egy senki vagyok azt hittem, ha dalszöveg író leszek folytatok egy új fajta karriért, de a kutyának se kellek úgy néz ki egyedül a banda volt az amivel voltam valaki bár annak is meg volt a maga hátránya – miközben mondta a szavait magam elé képzeltem a mostani Niall-t akinek az arca borostás és szabad kezével az arcát dörgöli miközben beszél teljesen nyúzott arca van, de a gitárja maga mellett van és az ágyán egy füzetet tudok elképzelni ahova rengeteg sláger dalt ír. Hogy tudja valaki azokat a dalokat semmibe venni?

-Az emberek hülyék, de Zayn is hasonlókép érezz bár Ő inkább annyit mondott, hogy a bandába sokkal jobban teljesített, mint egyedül ti együtt vagytok jók – mondtam halkan, de meghallotta, mert hallottam amikor sóhajt.

-Én is úgy hiszem nélkülük egy senki vagyok – válaszolt mire egy emlékeztetőt könyveltem el magamba, hogy mikor ideér vágjam pofán.

-Rohadtul nem vagy senki – vágtam rá. -Te vagy az egyik példa értékű srác akire sok-sok tini felnézett, aki nap, mint nap nevetett meg mindenkit az ország minden táján. Te vagy az örök ír manó aki már csak nemzetiség miatt különleges mindenki számára – minden szavam igaz volt hisz tényleg így gondoltam mivel mindegyik fiú egy-egy szerepet tölt be a banda életébe és Niall-nak egy fontos szerepe van.

-Te így gondolod, mások máshogy – mondta és lehet nem látom, de tuti most megvonta a vállát nem törődően.

-Bebizonyítom csak szállj fel arra a kurva képre és repülj ide – mondtam miközben köröket rajzoltam a fapadlóra.

-Holnap reggeli géppel megyek majd írok amikor landolok – mondta és most meghallottam egy kis vidámságot a hangjába ami engem mindig is megmosolyogtatott. Igen hiányzik az a fajta Niall vidámság hisz imádom.

-Várunk Niall – mondtam mosolyogva és a többes számot komolyan gondoltam hisz lent a két fiú is várja a következő társukat bármennyire is morcos Tomlinson.

-Szia Cassidie – köszönt el mire én is így tettem és felbontotta a beszélgetést.

Mosolyogva fogtam a két kezembe a telefont miközben a fejemet az ajtónak döntöttem és csak azon agyaltam hogy mi lesz mikor holnap Niall is csatlakozik a bulihoz aztán újabb válasz lehetőség kerekedik fel ami már komolyabb mivel az nem a legkönnyebb beszélgetés lesz. Talán egy dologba reménykedek, hogy Niall az egyikkel tartotta a kapcsolatot így, ha az Ő telefonjáról hívom fel még az egyik illető boldogan is fogja felvenni bár nem hiszem annyira boldog lesz Harry akinek a nagy filmjéből a második részt most forgassák. Mármint az After második részét most forgatják szóval teljesen elfoglalt most a göndör srác, de csak szokott pihenni hisz kell neki a pihenés mindenkinek kell a pihenés. A másik személlyel fogalmam sincs mi a helyzet arról a média már nagyon régóta írt és a két fiú se tud róla semmit szóval Liam Payne hivatalosan rejtély számomra és bármennyire is szeretném elhinni, hogy vele a beszélgetés könnyű lesz, de nem hiszem, hogy tartotta a kapcsolatot egyik fiúval így az Ő beszélgetésére nagyon fel kell készülnöm az már nem amatőr munka lesz. De, ha elkezdtem nem tántorodhatok vissza véghez kell vinnem a végsőkig míg a pokol be nem fagy.

Percekkel később felálltam a földről és óvatosan megragadtam a kilincset, de mikor kinyitottam a szoba ajtóm négy szempár figyelt rám olyan tipikus kiskutya arccal. Megragadtam Zayn kezét és a tenyerébe mélyesztettem a telefonját aztán összezártam öklét.

-Köszönöm – mondtam a szemeiben még mindig fogva a kezeit.

-Szívesen – mondta egy rezzenés nélkül az arcán.

Elhúztam kezeimet aztán Louis felé néztem aki ott állt, mint egy kőszobor és mindvégig engem illetve minket bámult. Most mit kéne tennem? Talán oda kéne mennem hozzá és a karjaiba bújnom igen én ezt akarom, de Ő nem tudom mit akar. A karjai között akarok lenni biztonságba miközben a hajamat simogatja és mikor felnézek rá gyengéden megcsókol miközben azt mondogassa nekem mennyire szeret és olyan idétlen mosolyt vág igen ezt szeretném most. De félek, félek, hogy neki más szándékai vannak, félek, hogy Ő nem érezz irántam semmit, mint én iránta. Félek, hogy egyszer elveszítem és nem lesz mellettem bár nem tudom mi ez ami köztünk zajlik, mert nem nevezném kapcsolatnak hisz napi szinten egymásnak torkának essünk aztán nap végére már a lábam se éri a földet annyira szorít magához. Mégis miféle játékot űz velem?

Felnéztem és az én barna szemem megtalálta az Ő tündöklő kék szemeit amik szinte egybe forrtak és hirtelen minden bátorságom előjött így tettem felé egy lépést mikor Ő is elindult felém. Megragadta az arcomat és száját a számra préselte, és gyengéden megcsókolt olyannyira, hogy egyszerre vitt fel a mennyekig aztán mikor elhúzta arcát egészen a pokolig estem.

-Szeretlek – döntötte a homlokát a homlokomnak miközben érdeklődve pislogtam rá. Most kéne nekem is viszonoznom hisz én is ezt érzem. 

-Én is – gyorsan kapcsoltam, hogy egyből megerősítsem azt az érzést ami bennem lángol mikor a közelébe vagyok. Én is szeretem mindennél jobban még azt is szeretem benne mikor az idegeimre megy és mikor ordibálunk egymással hisz ott kezdődött el valami vonzódás közöttünk.

Szorosan magához húzott és a fejem a mellkasán pihent így megtapasztaltam ahogy legbelül ver a szíve egyszerűen csodálatos. Szorosan fontam össze a karjaimat a dereka körül miközben Ő a fejét a fejemre helyezte és a hajamat simogatta. Igen pont erre van szükségem.

Nem sokáig lehetett részem ebbe a helyzetben hisz nem ketten voltunk így elhúzódtunk egymástól aztán maga mellé húzott, hogy a kezét a derekamon pihentesse és úgy néztünk az előttünk álló fekete hajú srácra aki érdeklődve tekintett rám.

-Hihetetlen – szólalt meg Zayn mire én oldalra billentettem a fejem. -Hihetetlen mivé változtattad Louis-t – folytatta mire a mellettem álló srácra néztem aki csak úgy ragyogott még én magam se hiszem el mit csináltam, mert nem is csináltam semmit csak úgy megtörtént. -Ami nekünk négyünknek nem sikerült neked sikerült, kirángattad Őt a gödörből – újra Zayn-re tekintettem aki arcán ismét egy mosolyt véltem felfedezni aztán Louis felé lépett és a kezét a vállára tette. -Üdv újra a világon barátom – szorította meg Zayn Louis vállát mire Ő felnevetett és hirtelen lefejtette a derekamról a kezét és magához ölelte legjobb barátját míg én csak ámulva néztem Őket. Ezt én tettem volna? Talán most sikerült felfognom eddig mit tettem és mi lett a következményen hisz most látom Őket először így akik ismét barátok nem épp egy ellenséges kutyák akik ugatnak egymásnak.

A szívem megtelt boldogsággal és a tudta, hogy holnap már hárman ölelkeznek még jobban mosolyra fakaszt és, ha ezt megtudtam tenni egy kis előredobással kifacsarom Harry-t és Liam-et is addig éljek. És talán az első koncertemen Ők mindannyian mosolyogva fognak biztatni és mind ellátnak egy-egy jó tanáccsal aztán ez fordítva is előfog fordulni igen minden bizonnyal. Viszont amint elvégzem a küldetésem addigra fel kell készülnöm arra, hogy elvesztem a menedzserem hisz amint újra összeáll a One Direction Louis már nem lesz a menedzserem így, vagy újat kell szereznem, vagy ami a legkézenfekvőbb visszamegyek New York-ba ahol vár engemet  legjobb barátnőm. Tudom ezzel elhagynám Louis-t, de így is-úgyis vége lesz a kapcsolatunknak amikor ez az egész megvalósul hisz elkezdenek turnézni aminek örülök, de azzal együtt borul a bili vagyis a kapcsolatunk aminek így kell lennie. Nem vagyok egy sztár alkat így amint megvalósul a tervem én szépen csendben lelépek újra kezdeni az életemet Louis nélkül. De még nem fogok erre gondolni hisz még közel sincs a vége és addig boldog leszek Louis-al és a fiúkkal, és különben is az a album aminek a dalait Louis írta nekem az marad már csak azért is maradni fog, hogy ne felejtsék el a Cassidie Lewis nevet aki egyszer megpróbálta. Az élet túl hosszú, hogy átfuss minden egyes apró kis részleten így inkább élj a pillanatban amíg csak lehet!

6.rész

Üdv hétfő, Üdv Unbreakable! :)

Nem tudok semmit se hozzá fűzni a részhez csak annyit, hogy remélem elnyeri a tetszéseteket igaz kissé rövid, de ezt leszögeztem az elején már szóval csendben leszek. 

Köszönöm szépen a képet Esmee H.-nak ami a történet végén megtalálható nagyon perfie lett! :)*-* (nyugi nem leplezlek le:D)

Jó olvasást babák :))xx

Matter of decision

Kinyitottam ismét az ajtót mire utat engedtem nekik míg Ők szó nélkül beljebb jöttek és miután levették a cipőt, és a kabátot magukról felvezettem Őket az emeletre a szobámba így Louis-t magára hagytuk a nappaliba a dühével, vagy mit tudom én  milyen gondolataival együtt. Miután beléptünk a szobába az ajtót becsuktam és leültem az ágyamra aztán felhúztam a lábaimat magamhoz míg a mellettem lévő ülőhelyet csapdostam, de Ők csak a fejüket rázták. Szóval most jótállnak maguknak értem én csak rossz így lenni, hogy én ülők míg körülöttem állnak annyira kicsinek érzem magam bár, ha állnék akkor is kicsi lennék szóval nekem tök mindegy.

-Szóval – hallottam meg Jake hangját mire rápillantottam és a földön keresgélte a szavait.

-Szóval mi ez az egész kapcsolatod Louis-al? - vágott bele Maya ingerülten míg karjait összefonta mellkasánál.

-Hogy őszinte legyek fogalmam sincs most hányadán állok vele, de már nem egy csók csattant el – a végén köröket kezdtem el rajzolgatni az ágyneműre sokkal érdekesebbnek tűnt az, mint mondjuk Jake elkeseredett arca. Szörnyű ember vagyok hisz eldobtam magam mellől egy olyan srácot aki tiszta szívéből szeretett és megbecsült, és mellettem volt jóban rosszban nem úgymint Louis akivel már nem tudom tartani az iramot.

-Louis azt mondta Jake-nak a telefonba együtt vagytok és, hogy megcsaltad nem egy csókkal – hangsúlyozta ki Maya az „együtt vagytok” részt mire csak megforgattam a szemem.

-Louis-nak semmi köze nem volt ehhez – morgolódtam.

-Miért elmondtad volna? - tette fel a kérdést Maya idegesen mire egyből rápillantottam nem csupán mérges volt rám, hanem valami más is volt is e mögött, de nem tudom mi.

-Elmondtam volna természetesen és normálisan nem úgymint Louis Faszfej Tomlinson – vágtam rá mire az ajtó felől köhécselés hallatszott be. Nekem lottóznom kéne hisz sejtettem, hogy nem tudja meg állni, hogy ne hallgatózón. -Igen egy faszfej vagy – kiabáltam ki mire még jobban köhécselt. -Húzz már innen – ordítottam mire lépteket hallottam remélem a lépcső felé és végre eltakarodik innen és nem hallgatózik, mert ez nem rá tartózik.

-Szóval szakítani akartál – szólalt meg végre Jake és mikor megláttam arcát a szívem összetört, de tartottam magam és csupán egyet bólintottam. -Akkor felesleg volt ide jönni – vonta meg a vállát hanyagul és már ment volna ki a szobámból, ha Maya meg nem ragadja a karját és rántja vissza.

-Beszélnetek kell erről hisz már ezer éve együtt vagytok ne dobjátok már el ezt a mesébe illő kapcsolatot hisz Cass nem boldog Louis-al, te meg nem vagy boldog nélküle – mondta Maya a szavait Jake-nek miközben a végén a mellkasát ütögette. Valójában vannak boldog pillanataim Louis-al viszont a boldog pillanatok sec perc alatt átmennek veszekedésben szóval hullámos a mi kapcsolatunk.

-Jake – álltam fel a helyemről mire rám emelte tekintetét. -Sajnálok mindent te csodálatos pasi vagy mindig mellettem álltál, sose hagytál cserben – miközben mondtam a szavait felé igyekeztem mire Ő megfordult így szemtől-szembe álltam vele. -Te leszel nekem mindig az álom pasi és épp ezért nem hazudhatok neked, nem vághatlak át, mert nem érdemled meg, nem érdemelsz meg – néztem fel barna szemeibe és láttam rajta értékeli az őszinteségem és bármennyire is fáj neki ami következni fog tartja magát. -Sajnálom Jake – mondtam ki a végszót mire felpipiskedtem és egy puszit nyomtam a szájára mire az Ő kezei megpihentek a derekamon és úgy húzott magához egy ölelésre. A szememből megeredtek a könnyeim amíg végig csúsztak arcomon és mivel nem kettesben voltunk a szobába és drága legjobb barátnőm nem a csendben maradásról híres neki közbe kellett szólnia.

-Most komolyan Cass? - borult ki Maya mire elhúzódtam Jake-től és megtöröltem a szemem miközben Jake egy mosolyt ejtett felém, de ez amolyan hamis mosoly, vagy inkább „ne aggódj jól leszek” mosoly. -Komolyan képes vagy eldobni egy mesebeli kapcsolatot egy olyan kapcsolatért amin átok ül? - fakadt ki Maya mire Jake felnevetett na igen ez hiányzott mármint az édes nevetése.

-Lehet, hogy a Louis-al való kapcsolatom nem a legjobb, de valami különleges kapocs húzz Louis felé – mondtam végig legjobb barátnőmnek, de szemem sarkából Jake-re néztem aki egy pillanatra elpillantott aztán megrázta a fejét és újra rám nézett. -És ezt nem tehetem Jake-el hisz egy nagyszerű srác bár több, mint nagyszerűbb Ő egy főnyeremény, de nem hazudhatok neki nem ámíthatom, hogy szeretem úgymint régen, mert nem érdemli meg – szemem sarkával Jake-t figyeltem aki egy féloldalas mosolyra húzta a száját mire egy mosollyal díjaztam meg.

-Hát jó, de figyelmeztetlek Tomlinson csak kihasznál – vágta rá összefont karokkal Maya mire ismét egy torok köszörülést hallatszott kintről mire én csak kuncogtam talán így már vicces. -Komolyan? Kimegyek és feldugok a seggébe egy gerezd párizsit – kiabálta ki Maya mire Jake-re néztem aki szintén elmosolyodott míg én próbáltam visszafojtani a nevetésem. Louis erre már nem reagált úgy néz ki beijedt legjobb barátnőmtől bár nem csodálom hisz Maya ezt komolyan is gondolta.

-Téma váltás – zártam le a témát kitárt karokkal. -Hol szálltok meg? - kérdeztem mosolyogva mire a kezeimet visszahelyeztem magam mellé.

-Sehol – vágta rá durcásan Maya azt hiszem neki még fel kell dolgoznia ezt az egészet.

-Igazság szerint még ma haza megyünk vagyis én az egyetemre – válaszolt normálisan Jake.

-Hogy megy az egyetem? - érdeklődtem mosolyogva mire csak felnevetett.

-Képzeld még talán lesz is belőlem valami – vetette oda mulatságosan mire csak megráztam a fejemet mosolyogva.

-Maya veled mi van? Megkaptad a pénzt amit küldtem vagyis amit kicsikartam Louis-ból, hogy elküldjem neked? - fordultam legjobb barátnőm felé mosolyogva mire csak bólintott. Mivel még nem kerestem egy fillért se, de nem akartam pénz nélkül hagyni Maya-t így Louis-tól kunyeráltam pénzt vagyis megzsaroltam, de megígértem neki amint pénzt csinálok a hangomból mindent visszafizetek neki, de nem akarom legjobb barátnőmet pénz nélkül hagyni.

-Meg vagyok van munkám is – vonta meg a vállát unottan.

-Örökké mérges lesz a legjobb barátnődre? - kérdeztem egy fél oldali mosollyal mire megrázta a fejét.

-Nem tudok rád haragudni csak olyan hülye vagy, hogy ezt hozod ki belőlem – mondta egy fél mosollyal mire csak elvigyorodtam és a karjai közé zárt. -És hiányzik a barna legjobb barátnőm – mondta mosolyogva miközben ölelt magához.

-Nekem is hiányzol szőke – nevettem el magamat.

-Ne csak álldogálj bukott madár – rántotta bele az ölelésbe Jake-t és a legjobb barátnői ölelést átváltotta a hármas ölelés amihez még az ex-pasim is csatlakozott ez kínos is lehetne, de Jake is a barátaim közé tartozik még akkor is, ha már nem vagyunk együtt.

Az ölelésünket az ajtó felől lévő kopogás zavarta meg így csak szem forgatva kiabáltam ki Louis-nak, hogy most már bejöhet, de nem jött be.

-Jött egy ismerősöd – kiabálta be, de nem tűnt jókedvűnek. Már megint mi a baja?

Maya és Jake kérdően nézett rám mire én megvontam a vállam és elindultam az ajtó felé, és mikor kinyitottam Louis-al találtam szembe magam akinek a kezei összefonódtak a mellkasán miközben szemével szikrákat szórt. Mi üthetett belé?

Kikerülve otthagytam a helyén és a lépcső felé vettem az irányt ahol csak lerobogtam, de mikor megláttam az ajtóba ácsorgó ismerőst hirtelen megtorpantam az utolsó lépcsőfoknál. A fekete hajú srác ledobta a nagy sport táskáját a földre míg a kezeit kitárta szóval azt várja, hogy fussak a karjába és öleljem meg. De miért? Megvontam a vállam és felé sétáltam azám a karjai közé zárt miközben a hajamat simogatta, csitítgatott, de nem értettem semmit se ebből az egész helyzetből. Mi a fene folyik itt? Nem haltam meg még élek, ha jól tudom és a családom is él hisz engem értesítenének először, ha nem így lenne, de akkor miért ölelget ez a fekete hajú, mogyoró barna szemű srác?

-Zayn – húzódtam el mire oldalra billentette a fejét. -Mi bajod? - húztam fel a szemöldököm mire a szemei majd kiestek a helyéről. Vajon olyan dolog amiről én nem tudok? Hú, de jó nekem!

-Nem halt meg a macskád? - kérdezte összezavarodottan Zayn mire felvontam a szemöldököm. Milyen macska?

-Te mit szívtál és nekem miért nem adtál? - kérdeztem nevetve mire Zayn vállam fölött Louis-ra nézett így én is felé fordultam mire Ő csak egy gonosz mosolyra húzta a száját. -Értem szóval míg én fenn konzultáltam te felhívtad és átvágtad – szegeztem a szavaimat Louis felé mire megvonta a vállát. -Unatkozol? Bár ennek örülök legalább hajlandó voltál felhívni – mosolyogtam rá diadalmasan mire elkomorodott és most jött rá mit is tett.

-Ha minden rendben én megyek – szólalt meg Zayn és felkapta a táskáját.

-Viszlát – integetett nemtörődően Louis.

-Állj – ragadtam meg Zayn vállát mire rám nézett. -Elmész Londonból? - kérdeztem mire bólintott, de nem mehet el szükségem van rá még.

-Turnénak folytatódni kell – vonta meg a vállát Zayn hanyagul.

-Jé most érdekel a turnéd, de régen csapot-papot otthagytad aztán kiléptél, de most milyen fontos lett – vetette oda Louis mire Zayn táskája ismét a földre esett és teljes testével megfordult míg a kezeit összefonja mellkasán.

-Mindenki hibázott már Louis – vágta rá Zayn mire a szememet ide-oda pásztáztattam a két fiúra míg észre se vettem, hogy a lépcső alján legjobb barátaim figyelik a jelenetet.

-Nem érdekel – vágta rá túl gyorsan Louis és hátat fordítva nekünk a konyha felé igyekezett. -Menj turnézz, vissza se gyere – kiabálta aztán eltűnt míg én Zayn felé fordultam.

-Semmit se változott – rázta meg a fejét keserűen Zayn.

-Te se – motyogtam alig halhatóan mire rám kapta a tekintetét így felnéztem mogyoróbarna szemeiben. -Zayn tudom a turné, de kérlek maradj – nem szokásom a könyörgés, de nem adhatom fel azt a tervem, hogy összehozom a bandát így hatásos módon megfogtam Zayn kezét és az én kis kezemmel összefogtam úgy próbáltam hatni a lelkére. -Ha kell itt is lakhatsz talán könnyebb lesz a békülés is – folytattam mire felhúzta a szemöldökét míg én elmosolyodtam. -Kérlek – biggyesztettem az ajkaimat mire felnevetett szóval ez már egy fél igen, ha úgy vesszük.

-De, ha Louis kiakad rád megölöm – mondta figyelmeztetően.

-Ez igent jelent? - húztam mosolyra a számat mire megforgatta a szemét és bólintott így egyenesen a nyakába ugrottam. -Köszönöm, köszönöm – visítottam a fülébe míg Ő felemelt így a lábam se súrolta a földet. Miután letett elhúzódtam, de az arcomról a mosoly nem halványult el boldog voltam, átkozottul boldog míg Zayn még mindig szigorúan tekintett rám, de hiába teszi a fejét tudom, hogy Ő is boldog hisz a mosolya csak arról árulkodik. -Ne aggódj Louis boldog lesz – biztosítottam mire kérdően rám nézett.

-Micsoda? - robogott ki az előbb említett szamár. -Nem, abszolút nem – ordította míg felé fordultam tudtam, hogy elsőnek akadékoskodni fog, de nem fogom feladni.

-Louis – léptem felé mire kitárta a karjait maga elé miszerint ne tegyek felé több lépést, mert nem fog engedni csak az a baj, hogy én nem hallgatok rá és még közelebb merészkedtem az oroszlán barlangja felé. -Kérlek Louis – néztem rá a legszebb arcomról ami mindenkinél bejön mire a két kukkoló egyszerre nevetett fel Ők már ismerték ezt az arcom nem egyszer vetettem be náluk. Mikor közel értem Louis-hoz az arcát kezdtem elsimogatni míg a kezem a hajába vándorolt így beletúrtam mire hátrahajtotta a fejét. -Mond ki Louis – tagoltam feléje a szavait miközben még mindig téptem a haját gyengéden mire Ő megragadta a derekam és magához húzott így ajkaink ismét találkoztak. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ezt Jake is látja így nem tartott sokáig csókunk, de attól még ez volt a legvadabb csókunk szerintem. Mikor elhúzódtunk a kezeimet a nyakán kulcsoltam össze mire Ő megforgatta a szemét szóval nyertem.

-Hogy vagy erre képes? - suttogta miközben a homlokát a homlokomra érintette, de én csak egy mosolyra húztam számat. Csak elhatározás kérdése kedves Tomlinson!

Mivel zavart, hogy ezt az egész jelenetet a volt pasim is látja így elhúzódtam Louis-tól amit furcsállt így egy gyors puszit nyomtam ajkaira és tessék már megint minden rendben van köztünk. Vajon meddig tart?

-Hivatalos Zayn marad – fordultam Zayn felé egy nagy mosollyal mire Ő mosolyogva megforgatta a szemeit. -Louis te házad mutasd meg neki a vendégszobát – ismét Louis-ra pillantottam mire Ő felhúzta a szemöldökeit és esze ágába sem volt tenni amit kértem tőle.

-Ne aggódj Cass tudom merre a járás – fogta meg a táskáját és a lépcső felé indult ahol kikerülte a ledöbbent barátaimat és az emelet felé cövekelt bár igaz, hogy Maya-nak véletlen neki ütközött, de egy mosoly tekintetében sikerült kikerülniük egymást. Mikor Zayn eltűnt a látótávolságból összefontam a kezeimet a mellkasomnál és Louis felé szegeztem a pillantásom.

-Most mi van? - tárta szét a kezeit.

-Légy kedves vele a barátod és ne akadékoskodj, hogy nem az, mert nem igen van kedvem erről veszekedni veled – hadartam el a mondanivalóm mire Ő megforgatta a szemét aminek én a következtében vállon csaptam így gyorsan a vállára tette a kezét. -Menj tedd magad hasznossá a konyhába te konyhatündér – vigyorogtam rá mire mérgesen rám pillantott és inkább hátat fordított nekem, hogy elinduljon a konyhába. -Sicc – rúgtam a hátsójába mire gyorsan arra kapta a kezét és leesett állal fordult felém mire én a kezemmel intettem neki menjen már, de Ő helyette visszaigyekezett felém és megragadta az arcom, hogy megcsókoljon.

-Szeretlek – suttogta miután elvette az ajkát az ajkamról és rám mosolygott míg én csak meredtem bele a tengerkék szemeiben. Még egyszer homlokon csókolt aztán elvette a kezeit az arcomról és ezzel együtt otthagyott az ajtónál miközben a barátaim szintén végignézték ezt a jelenetet. Mikor Jake-re pillantottam Ő szándékosan nem nézett rám aztán megrázta a fejét és az ajtóhoz lépett nyomába Maya-val. Felhúzták a cipőjüket aztán a kabátot is magukra vették és rám néztek.

Feléjük léptem és először legjobb barátnőmet öleltem magamhoz szorosan aki a nyakamra csimpaszkodott miközben ismételgette a szavait miszerint „vigyázzak magamra”, „hívjam fel” és a többi ehhez hasonló gondolatok. Miután elhúzódtunk bólintottam és mindketten megtöröltük könnyes szemeinket aztán Jake elé álltam. Jake a cipőjét kezdte el nézni míg én a zoknimat néztem eléggé csíkos viszont nagyon idegesített ez a zavartság. Szakítottunk az igaz, de barátként kezdtük és most is azok vagyunk meg esik az ilyen. Maya meglökött mire egyenesen Jake karjaiba estem és akkor nézett fel rám aztán magához szorított míg én a fejemet a vállára hajtottam.

-Hiányozni fogsz – suttogta mire lenyeltem a torkomba égő gombócot és bólintottam így miután elhúzódtunk megragadta Maya a kilincset és elindultak a járgányuk felé amit gondolom kölcsönöztek a reptéren.

-Sziasztok – integettem szabad kezemmel mivel a másik kezemmel erősen kapaszkodtam az ajtóban. Ők is vissza intettek és miután beszálltak az autóba addig-addig integettünk egymásnak míg egyszer csak el nem tűntek. -Nagyon fogtok hiányozni – hajtottam a fejem az ajtóra és csak bámultam a semmibe míg a szemeiből megindult egy ártatlan könnycsepp amit azonnal letöröltem.

-Louis te meg mi a szart csinálsz? - hallottam meg Zayn hangját a konyhából.

Gondosan bezártam az ajtót és a hátammal az ajtónak dőltem és csak hallgattam a hangokat amik a konyhából szűrődtek ki. Ez majd akkor lesz hangosabb, ha a maradék három fiú is jelen lesz ebbe a házba, de az még olyan távolinak tűnik. Vagy talán mégse?