4.rész

Sziasztok burgonyák!:)<3 

(ezek a nevek egyre furcsábbak jövőhéten állatok lesztek)

Induljon jól a hét egy kis Unbreakable folytatással igazából ez a rész amolyan érzelmes és titokzatos szóval remélem élvezni fogjátok az olvasását. 

Jó olvasást!:))xx

A certain day

Louis elvitt a London Eye-hoz és egész út alatt énekeltünk igen énekeltünk, mert Ő is énekelt annyira felszabadult, hogy rá se ismertem olyan másmilyen Louis-t mutatott meg nekem. Nagy nehezen rávettem, hogy felüljünk a nagy kerékre amin végig azon poénkodott, hogy leesünk, vagy éppen fenn ragadunk. Rá se ismerek hisz nem ilyennek ismertem meg egy száznyolcvan fokos fordulatot vett a szememben. Szeretném, ha mindig ilyen lenne hisz akkor még talán barátok is lehetnénk akik nem csak poénkodnak együtt, hanem komoly témákról is beszélnek és a munkába is jól haladnák pedig tudom, hogy ez az egész átmeneti és amint vége a napnak Louis másnapra visszaváltozik a zárkózott fiúvá akit megismertem. Ha ilyen maradna akkor már rég megtudtam volna az egész történetet ami véget vetett a bandának és a barátságuknak akkor nem kéne hazudnom neki, és nem kellet volna titokba felkeresnem Zayn-t aki ma este mindent elmond nekem. De az élet nem habos torta és ahhoz, hogy megtudj valamit áldozni kell és, ha ehhez az kell, hogy hazudjak neki akkor miért ne csak az Ő érdekében teszem. Miatta, mert tudom, látom rajta, hogy szenved.

-Best song ever – kiabáltam teli torkomból miközben szeltük London utcáit. Louis hirtelen megállt és meredt előre meg se mozdult mire észbe kaptam mit is énekeltem el neki és gyorsan felé indultam, hogy megöleljem. -Sajnálom tudom ezt nem szabad – suttogtam miközben a fejemet a mellkasára szorítottam így hallottam egyenletesen szív verését.

-Mindegy felejtsük el – szólalt meg reszelős hangon mire ránéztem sajnálattal, de Ő semmiféle érzelmet nem mutatott vissza. Annyira utálom ezt, hogy az Ő arcáról egyetlen egy érzelmet se tudok levenni míg az én arcom egy érzelem bomba. -Menjünk haza – vágta rá mire bólintottam.

Pár perce sétáltunk egymás mellette szótlanul míg én néhol rátekintettem, de Ő mindvégig előre bambult így csak sóhajtva én is előre fordultam és csendesen mentem szinte utána, mert minden lépésnél előrébb járt eggyel mondjuk arról nem tehet, hogy nagy lába van.

Amikor megláttuk a házat Louis gyorsabban indult meg mire utána futottam és beálltam elé mire Ő próbált kikerülni, de nem engedtem.

-Haragszol rám – fontam össze a karjaimat a mellem alatt.

-Persze, hogy haragszok rád Cassidie – mondta és ismét próbált kikerülni, de folyton az útjában álltam. -Cassidie állj az utamból – szólt rám mire megráztam a fejem amíg meg nem magyarázza hisz az Ő szájából akarom hallani amit akarok hallani. -Mit akarsz mit mondjak? Haragszok rád, mert tudod, hogy utálom, ha róluk kérdezel és utálom azokat a dalokat is, amelyek rájuk emlékeztet amiket közösen írtam velük – amikor kimondta ezeket egy mosoly terült szét az arcomon és megöleltem mire Ő feszülten csak úgy állt ezzel nem viszonozva az ölelést.

-Ezt akartam hallani az érzéseid – mosolyogtam rá.

-Az érzéseim? Más néven a gyűlöletem amit érzek irántuk – vágta rá idegesen mire megragadta a derekam és odébb tett, hogy beszaladjon a kapun egészen a házig. Tudom, hogy az mondja gyűlöli Őket, de valahogy nem tudom elhinni ezeket a szavait és alig várom, hogy végre megtudjam az igazat Zayn-től. Tudnom kell mi történt ezzel az összetört lelkű fiúval aki ezernyi ellenszenvet mutat egykori barátai felé. Egyszerűen csak tudnom kell róla mindent, mert még magam se tudom elmagyarázni miért csak érdekel.

Tehetetlenül megráztam a fejem és én is beléptem a kapun aztán végig sétáltam a kijelölt úton az ajtóig ahol csak nemes egyszerűséggel benyitottam. Levettem magamról a kabátom míg a cipőmet csak lerúgtam magamról és elhelyeztem a cipős szekrénybe aztán beljebb léptem, de a nappali üresen állt így tovább mentem a konyhába ami szintén üres volt. Ha ez a két hely üres akkor csak a szobájába lehet ahova inkább nem mennék, mert az nekem tiltott terület így bementem a nappaliba és levetettem magamat a kanapéra a tévé elé. Amint bekapcsoltam a tévét egyik hír csatornán volt és épp egy érdekes hír ment.

Zayn Malik ma megérkezett London városába sok év után hisz mind tudjuk az énekes ebbe a városba már nagyon régóta nem adott koncertet viszont most se koncertre jött. De akkor vajon mi hozta vissza Zayn-t szeretett városába? Egy lányra tippelnék, de az énekes elvileg újra összeszűrte a levet volt jegyesével Perrie Edwards-al. Vajon mi késztette Zayn-t ide?

Húha Zayn tényleg felkapott lett már most róla szól a híradó pedig csak London-ba jött ahol évek óta nem járt. Vajon Louis miatt nem jött ide? Ennyire eltávolodtak volna, hogy még egy városba se akartak levegőt szívni, de hát miért hisz elvileg Ők nagyon jó barátok voltak ahogy a többiekkel is. Liam elvileg Wolverhampton-ba tartózkodik míg Niall Írországba és Harry meg Hollywood-ba mivel filmes férfi lett. Vajon Zayn azokat a helyeket is kerül, vagy csak Louis-t tiszteli meg ezzel?

-Zayn London-ba van? – szólalt meg mögöttem egy erőteljes, dühös hang mire hátrafordultam és Louis égető tekintettével találtam szemben magam.

-Látod – vontam meg a vállam semmit se sejtve ez egészről, de mind tudjuk én borzalmasan füllentek.

-Miért jött ide? - morogta miközben megkerülte a kanapét és lehuppant mellé míg én végig figyeltem cselekedetét. -Ne jöjjön ide én nem akarom látni azt a beképzelt pofáját – folytatta mindvégig a tévét nézve míg én kikerekedett szemekkel bámultam.

-Ő volt a legjobb barátod – suttogtam és reméltem nem hallja meg, de felém fordult míg én nyeltem egy nagyot erre megrázta a fejét.

-Így van a volt most egy ismeretlen aki sose volt a legjobb barátom egyáltalán nem ismerem – válaszolt mire az állam leesett és lehetett hallani ahogy a földön koppan.

-Tudom utálod, ha erről kérdezlek, de miért? - kérdeztem mire rám nézett talán most végre kiböki miért utálja ennyire Zayn-t illetve a többieket.

-Na látod erre a kérdésre nem fogod megtudni soha a választ – villantotta ki fehér fogait mire én megforgattam a szemem mivel szerintem még ma megtudok mindent csak nem tőled, mert te nem akarod feltépni a sebeidet, mert még mindig fájnak és, ha kimondanád csak még jobban fájna.

-Pedig, ha kimondanád jobb lenne – vágtam vissza mire felnevetett. Mi ezen a kurva vicces?

-Kimondom és kurvára nem jobb semmi, de pont neked nem fogom soha elmondani – mondta Louis.

-Miért? - kérdeztem rá hisz érdekel miért nem mondja el pont nekem.

-Mert nem ismerlek – vágta rá.

-Hát ebbe vitatkoznék – vágtam vissza mosolyogva mire felnevetett mindig ez a nevetés annyira irritál már, hogy szívesen képen törölném mikor belenevetett a mondanivalómba.

-Semmit se tudsz rólam csak amennyit olvastál rólam, mert tuti rólam olvasgatnál szerintem még belém is vagy esve – mondta mosolyogva mire most én nevetettem fel idétlen feltételezésen, mert nem vagyok belé esve sőt sose kutakodtam utána hisz régen hidegen hagyott ez a felkapott idióta majom.

-Bocsi barátom van akit szeretek, aki messze nem olyan tapló, mint te – mosolyogtam rá gúnyosan.

-Mindig ez a duma barátom van blablabla... Mikor beszéltél utoljára drága barátoddal? - kérdezte mosolyogva mire sértett arcot vágtam hisz pont miatta nem tudok beszélni a barátommal.

-Sajnálatos módon a menedzserem egy köcsög aki még magánéletet se ad – mondtam unottan mire rám mosolygott.

-Az én menedzserem megtanított, hogy ha híres akarsz lenni akkor el kell felejtened a magánéletet – vágta rá mire felhúztam a szemöldököm hisz mindenkinek szüksége van magánéletre.

-Vagyis a ti menedzseretek – gondolkoztam el hangosan mire oldalra döntötte a fejét. -A banda menedzsere tanított meg erre és emiatt vagy egy bunkó, paraszt – folytattam és a végén elnyomtam egy gúnyos mosolyt, de igazából egyből arra gondoltam, hogy a menedzserük miatt történt valami ami miatt eltávolodtak ennyire egymástól. Azt hiszem jó helyen kapirgálok.

-Eszem az eszed Cassidie – mondta gúnyos vigyorral mire csak biccentettem felé mosolyogva.

-Tudom, hogy okos vagyok ezzel csak az önbizalmam erősítetted Louis – mosolyogtam rá és hátradobtam a vállamon lévő hajam mire felnevetett, de ez már nem az a szokásos gúnyos volt ez inkább édes, aranyos és cuki nevetés volt.

-Akkor inkább szidni foglak, mert így is túl sok az önbizalmad – mosolygott rám Louis.

-Abba egészen jó vagy – állapítottam meg feltett kézzel miközben rámosolyogtam míg Ő csak szaporán bólogatott nevetve.

A gúnyos megjegyzéseitől újra visszaállítunk a normális beszélgetésére amikor már nem gúnyosan mosolygunk egymásra, hanem csak úgy rendesen szívatjuk egymást őszinte mosollyal amibe semmiféle gúny nincs csak szimplán jókedv. Louis-nak szedni kéne valamit a hangulatingadozásira, mert belefájdul a fejem már tőle.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Louis kivette a kezemből a távirányított és elkezdte kapcsolgatni mire kérdően felé néztem, de Ő csak megvonta a vállát mosolyogva.

-Megengedtem? - kérdeztem rá mire csak jókedvűen felkacagott mire én kivettem a kezéből a távirányított. -Én kezdtem el előbb tévézni – kerestem vissza a csatornát ahol volt hisz Louis egészen előrébb kapcsolta, mert meg se állva kapcsolta tovább, tovább és tovább.

-Az én házam – vette vissza.

-Ott a szobád – húztam fel a lábaimat, hogy a térdemre álljak a kanapén és úgy vegyem vissza tőle a távirányító gépezetet.

-Itt kényelmesebb – fogta meg és elkezdett húzni mire ráestem így elterültünk a kanapén. Tehetetlenül feküdtem rajta míg Ő alattam vigyorgott oh, de letörölném a vigyort a képedről, de olyan szexi vagy mikor vigyorogsz. Úristen ezt most én mondtam? Kezdek megkattanni a közelébe hisz már olyanokat gondolok amik nem normális dolgok. Hisz mióta gondolom én Louis-t szexisnek mikor mosolyog? Szerintem inkább a pasimról kéne ezt gondolnom lehet emiatt kattantam meg hisz már mióta nem láttam és kezdek beleőrülni ebbe az egész dologba. -Jól fekszel? - szólalt meg Louis mosolyogva mire megráztam a fejem és a kezemet a mellkasára helyeztem ahol szinte kiakart robbanni szíve a helyéről ami elég furcsa, de visszahelyezkedtem az ülő helyzetembe idegesen aztán a hajamat a fülem mögé tűrtem és bámultam a fapadlót míg meg nem éreztem, hogy Louis is felül mellém. -Minden rendben? - kérdezte mire feléje néztem és a szemei csak úgy ragyogtak míg a szemem lejjebb vándorolt telt ajkaira és a mai napi csók ugrott be olyan tökéletes volt annyira varázslatos.

Tényleg kezdek megőrülni túlzottan hiányzik nekem Jake hisz már Louis-ról és a véletlen csókról ábrándozok amit elkéne felejtenem, de valahogy nem tudom annyira tökéletes volt bezzeg, ha itt lenne Jake Ő segítene nekem elfelejteni a maga bájos módján. Oh bárcsak itt lenne..

-Cass – szólalt meg ismét Louis mire megráztam a fejem ezzel eltüntetve az össze gondolatomat róla és a csókról, de még így se sikerült. Miért? Miért nem tudom elfelejteni azt az átkozott csókot?

-Jól vagyok – szólaltam meg végre, de végig Louis pillantását kerestem egyszerűen nem tudok betelni vele annyira csodálatos szemei vannak talán oda vannak elrejtve a titkai.

-Nem úgy nézel ki olyan fura vagy főleg mikor elbambulsz – mondta mire oldalra döntöttem a fejem. -Tudod olyankor olyan édes vagy – vakarta meg a tarkóját mire a szemeim kitágultak hisz nem tudtam pontosan mit is mondott. Komolyan azt mondta, hogy édes vagyok? Miért hisz nem is kedvel? Nem értem ezt a Louis logikát.

-Édes vagyok? - kérdeztem rá félénken.

-Tudod a csók óta – kezdett bele mire bólintottam. -Te is azt érzed? - kerekedett ki a szemem mire bólintottam ismét pedig nem akartam, hogy megtudja, de úgy néz ki a testem átvette az eszem helyett az irányítást. -Az jó gondolom – fejezte be a földet bámulva. Mi jó ebbe? Nekem barátom van akit szeretek, akit megcsaltam, de az nem számít hisz szeretem csak most összezavarodtam túl sok minden van Louis körül. Igen emiatt van, hogy megakarom tudni a titkait csak ezért van ez az egész dolog, hogy erre miért nem jöttem rá előbb én hülye.

-Figyelj az csak egy csók volt – kezdtem bele mire rám nézett és a szemei újra megtaláltak amitől most elgyengültem nem értem eddig a közelségétől felerősödtem, de most elgyengülők. Mi a fene van velem?

-Nem csak egy csók volt – vágott a szavamba mire érdeklődve figyeltem mit is mond. -Ez volt az a csók amire vártam már nagyon régóta – nem tudtam értelmezni szavait mit is akarta ezzel kihozni viszont szívem ezerszeresével vert szóval Ő valamit felfoghatott, de akkor felküldhetni a drága agyamhoz, mert én nem értem. -Az a csók ami fellobbantotta a tüzet közöttünk én ilyet rég éreztem már Cass, de a csók óta másképp nézek rád – közelebb ült hozzám és kezével megérintette óvatosan az arcom amitől kirázott a hideg elsőnek aztán kellemesnek találtam mikor elkezdet simogatni az arcom. -Imádom mikor veszekszünk, imádom amikor kirobbansz az igazadért és szembe szállsz velem, és imádlak téged – mondta mosolyogva mire az alsó ajkamba haraptam és a tenyerem elkezdett izzadni míg a szívem szinte már kitört a helyéről a szavai teljesen el gyengítettek.

-Én.. - kezdtem volna bele mire a kezét a számra tette.

-Ne mondj semmit tudom neked ott a barátod – mondta és talán most először láttam a szemein egyetlen egy érzelmet ami a csalódottság volt. Igen nekem barátom van akit már mióta nem láttam akivel már mióta nem beszéltem, de nekem barátom van mégis megcsókoltam egy másik férfit ezzel megcsaltam a barátomat és bármennyire is bánt ez a dolog nem tudok a csókra meg nem történté tekinteni. De nem is tudom elengedni Jake-t hisz szeretem Őt és bármi is van most köztem és Louis-t én szeretem Jake-t. Azt hiszem.

Hirtelen kaptam észhez mikor Louis közeledett felém és mikor már csak pár centi választott el édes ajkaitól megállt.

-Szólj és nem csókollak meg – suttogta mire lenyeltem a torkomba lévő gombócot. Igen szólnom kéne, de nem megy hisz én is vágyok arra a csókra jobban, mint bármi másra. -Vagy te is akarod? - kérdezte mire félőn, de bólintottam és most Ő lepődött meg. -Miért? - tette fel az újabb olyan jó kérdést amire nem tudok választ adni. Tényleg miért akarnám a csókját?

-Nem tudom okés? - tártam szét a karom ingerülten mire visszaült a helyére ezzel eltávolodva tőlem. -Csak bólintottam, mert azt hiszem többet érzek irántad, mint csupán egy barát, vagy akár az utálat, de az igazság szerint ettől még szeretem Jake-t csak – nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert Louis a lehető legjobb módon tapasztotta be a számat ezt használhatná mindig mikor szent beszédet tartok ami általában hosszú így a beszéd közben simán megcsókolhatna. Az igazság szerint így belegondolva megint megcsalom Jake-t hisz ismét egy másik férfi nyelve fedezi fel a számat ami eddig az Ő tulajdona volt, de úgy néz ki Louis sokkal jobban csókol. Basszus milyen ostoba ribanc vagyok még össze is hasonlítom Őket!

-Azt hiszem ez itt – mutogatott közöttünk valamit mikor elhúzódtunk.

-Nem fog menni – böktem rá a lényegre mire bólintott. -És a munka? - kérdeztem rá hisz Ő a menedzserem és nem akarom befejezni ezt az egész éneklés dolgot csak azért, mert már kétszer csókolóztam a menedzseremmel.

-Kikkel alakítanunk valamit a munkának vagyis meg kéne beszélni ezt az egészet – mondta mire bólintottam, de végig azon agyaltam, hogy ezt hogyan is képzelt. Megbeszéljük, hogy egy pár leszünk, vagy megbeszéljük, hogy elfelejtsük ami alapból nem sikerülne.

-Ha megengednéd, hogy telefonáljak akkor felhívnám Jake-t és elmondanák neki mindent – mondtam mire felhúzta a szemöldökét. -Oké nem mindent, mert ez nem telefon téma, de ha meglátogathatna – vettem fel az ötletet mosolyogva mire megforgatta a szemét.

-Nem száll meg a házamba a pasikád - vágta rá mire sértődött összefontam a karjaimat a mellkasomon.

-Nem fogok telefonomba szakítani vele – vágtam oda mire kérdően nézett rám.

-Szakítani akarsz vele? - kérdezett rá mire ránéztem egy „szerinted?” fejjel. -De hát szereted – most komolyan győzködni akar, hogy ne szakítsak vele miközben ez a valami köztünk szinte kirobbanni akar.

-Kétszer csókolóztam a menedzseremmel ami egyenlő a megcsalással – mondtam mire oldalra billentette a fejét ennyire nem lehet érthetetlen. -Szerinted melyik idióta maradna együtt velem így? - tettem fel a költői kérdését unottan.

-Én – vágta rá mosolyogva. -Tőlem nyolcszor is megcsalhatnál, de én megbocsájtanák neked, ha tudnám szeretsz és örökké veled maradnék – mondta miközben az arcomra elterült egy mosoly ezt még Jake se mondta nekem hisz sose került fel témának a megcsalás vagyis, de egyszer és akkor is gusztustalannak nevezte a megcsalást így tuti kifog dobni ezután. Viszont ezt amit Louis mondott nagyon édes.

-De hát mégis megcsalás – gondolkoztam hangosan mire felnevetett.

-Félrelépés – javította ki. -Ha tudnám szeretsz akkor nem érdekelne, mert egy ilyen csodálatos lányt semmi pénzéért nem hagynék el – mosolygott rám mikor hirtelen megéreztem keze melegét az én kezemen.

-Wao sose hittem volna, hogy ezt egyszer tőled hallom – mosolyodtam el mire megszorította a kezem.

-Meglepetés – mosolyodott el mire felnevetettem.

-Kellemes meglepetés – javítottam ki mosolyogva mire most Ő nevetett fel és még szorosabban szorította a kezem.

*~*

A nap további részében nem igen beszélgettünk a fogalmam sincs milyen kapcsolatunkról inkább énekeltünk vagyis én gyakoroltam míg Louis büszkén mosolygott rám. Viszont mikor este elköszöntünk elcsattan egy csók ismét egy jó éjt csók. Szóval most mi van? Tényleg lenne valamiféle kapcsolatunk? Ez nekem annyira zavaros már.

A szobámba felöltöztem egy melegebb öltözékbe ami egy farmernadrág volt és egy hosszított kötött pulcsi amihez jól társult a fekete bakancsom és a bőrdzsekim. A hajamat felkötöttem lófarokba míg a táskámba eltettem a mobilom és minden szükséges iratom aztán kiosontam a házból óvatosan, feltűnés mentesen mivel már kaptam egy üzenetet Zayn-től csak akkor még épp vacsoráztunk Louis-al így nem tudtam visszaírni. Elvileg Zayn a kerék előtt fog várni és remélem megfogom ismerni a sötétbe hisz a fekete haja beleolvad a sötétben.

Nem futottam, de eléggé gyors tempóval mentem, hogy hamar a kerékhez érjek. Ha nyolcszor nem néztem körben mikor odaértem akkor egyszer se már kezdtem azt hinni, hogy csak kamuzott mikor valaki megfogta a vállam és felsikoltottam.

-Én vagyok az – szólalt meg egy ismeretlen hang, de mikor felé fordultam megismertem az arcát sokat nem változott az évek során. Mosolyogva üdvözöltem, de Ő csak kinevette gyerekes sikoltásom ami felér egy kutya ugatással is.

-Hé ijedezős vagyok – szóltam rá.

-Olyan voltál, mint egy árva kiskutya – nevetett továbbra is.

Megforgattam a szemem és elindultam egy pad felé ahova rögtön leültem és a nevető hangú srác is leült mellém mire meglöktem.

-Befejeznéd? - kérdeztem mire csak ugyanott folytatta. -Zayn – szóltam rá mérgesen mire megrázta a fejét mosolyogva és rám tekintett.

-Szóval mi van sztárocska? - kérdezte mosolyogva.

-Mintha nem tudnád – vágtam rá mire felhúzta sötét szemöldökét. -Mond el azt, hogy min vesztettek ennyire össze úgy az egészet – kértem mire felsóhajtott nem hiszem mit izél tudta mit akarok szóval felkészülhetett volna rá.

-Nem akarok arról beszélni Cass – kezdte el mire a kezemet a vállára tettem és a legszebb nézésemmel tekintettem rá. -A lényeg, hogy nem éri meg Louis iránt bármiféle érzést is táplálni csak kihasználja a lányokat – mondta mire elhúzódtam tőle és csak meredtem rá ez kicsit rosszkor mondja.

-Folytasd – szóltam rá.

-Ez az egész mese akkor kezdődött mikor a Modest szétválasztotta Louis-t és Eleanor-t akkor Louis ellenszegült a Modest-nek és a legrosszabb Louis jött elő ami elindította a lavinát közöttünk – folytatta mire érdeklődve vártam a folytatást szóval a Modest és Louis harcáról van szó, de még mindig nem értem min kaptak össze. -Én voltam az első aki nem tudta elviselni Louis új, lázadó énjét borzalmas dolgokat művelt akkoriba amik szerintem azóta nem változtak aztán Harry és Niall lépett utánam le egyedül Liam bízott benne, de Liam csattant a végén akkor jöttünk rá Louis-t örökké elvesztettük a móka mester Louis-t elnyelte az a borzalmas ember – miközben mesélte szinte nem hittem a fülemnek hisz ez nem lehet. Ez lenne Louis titkos a múltja?

-De mit tett? - kérdeztem rá, mert már nem bírtam tovább a kíváncsiságom legyőzött.

-Eleanor volt a nagy szerelme és mivel elválasztották Őket így Louis elkezdett inni, füvezni és lányokat becserkészni minden napra amikkel nem lett volna probléma hisz élvezze ki az életet, de a végére teljesen elfordult még tőlünk is koncerteket mondtunk le miatta, mert annyira berúgott akkor már elvesztettük Tommo-t – mondta miközben a földet bámulta ahogy feltépte a régi sebeket, de nem tudtam hinni ennek a mesének hisz, ha Louis miatt volt minden vagyis a Modest miatt akkor Zayn attól függetlenül Liam-el, Niall-el és Harry-vel még jóba lehet gondolom, de Zayn róluk se akart hallani. Valami még itt van. Vagy velük jóban van?

-És mi történt a többiekkel, hogy nem álltok szóba egymással? - kérdeztem rá.

-Modest – válaszolt egy egyszerű egy szavas válasszal amit elsőre nem értettem aztán minden apró-cseprő dolog leesett ezzel és az egésszel kapcsolatban. A Modest nem csak Louis-t tette tönkre, hanem a fiúk barátságát is és mivel hímek az évek során egyszer se beszélték meg a dolgokat amik a múltban történtek. Idióták. Értek mindent, de nem akarom elhinni a dolgokat főleg a Louis részeket. Vajon én is csak arra kellek neki? Vajon tényleg még mindig olyan lenne? Nem, Ő megváltozott, vagy nem...

3.rész

Sziasztok sajtkukacok! :)

Kezdetét veszi egy újabb hétfő aminek egy öröme az, hogy folytatódik az Unbreakable. Örültök neki? Nem? Okés. :D

Köszönöm szépen az előző részhez érkező komikat remélem megint írtok, mert imádom olvasni a véleményeteket! :)<3 És remélem azok az olvasók is akik nem kommentálnak kedvet kapnak kommentálni. :))

 A részhez csak annyi hozzáfűzni valóm, hogy kezdetét veszi a történet!

Jó olvasást :)xx

A little lie

Két nap telt el az interjú óta és azóta amióta új vállalkozásban kezdtem ami nem más, mint Louis Tomlinson és a banda története kiderítése, de ami aggaszt, hogy még sehol sem tartok. Semmi nincs ahonnan elindulhatnék mivel Louis nem hajlandó velem erről beszélni csak a dal, a dal és a dal a fontos neki és az első nagy sikere amiben én szereplek. Komolyan jobban érdekli a sztárságom, mint én magam amit meg is értek hisz még csak egy kis senki vagyok aki még semmit nem tett le az asztalra. Nem mellesleg Louis-al a kapcsolatunk az interjú óta csak jobb lett még mindig egymás torkának esünk, de most már nem napi szinten és most már sokkal többször láttam mosolyogni ami nem csak saját magának jó, hanem nekem is, mert nem tudok betelni azzal a mosollyal amit Ő nyújt felém. Valami káprázatos.

-Cass elmegyek zuhanyozni – kiabált fentről az emeletről Louis na igen végre már nem a teljes nevemen szólít, hanem a becenevemen.

-Rendben – kiabáltam vissza a konyhából és a nappali felé lépkedtem mivel minden este a nappaliba lent javítunk az énekhangomon ami szerintem már nem is annyira rossz és be kell valljam pizsamába sokkal jobb énekelni, mint nappal ruhába hisz pizsamába leülünk a kanapéra a forrócsokimmal és skálázunk.

Leültem a kanapéra és a forrócsokim letettem a dohányzóasztalra ahol Louis telefonja pihent. Hoppá! Bingó. Körülnéztem és hallottam még Louis javában folyassa a meleg vizet testére és így gyorsan magamhoz vettem a telefont, és az a szerencse, hogy Louis-nak csak csúsztatni kell a telefonját így sec-perc alatt  feloldottam és bent voltam a telefonjába ami nem csoda iphone volt. Egy fekete legújabb iphone telefon ami szinte mindig a farmerzsebébe van szóval biztos van benne valami fontos. Megnyitottam a telefonkönyvét és végig futtattam a szemem a nevek között amikor megláttam anyukája nevét kiírtam egy kis cetlire azt is aztán tovább ment és megjelent „Z.M.” monogram ami vagy valami titkos ügynökös dolog, vagy Zayn Malik-ot tükrözz így gyorsan leírtam amikor meghallottam, hogy Louis végzett így visszahelyeztem a telefonját pontosan oda ahova tette aztán a kis cetlikét a pulóverem zsebébe mélyesztettem és bekapcsoltam a tévét, mintha egész végig ezt néztem volna. Meg van az elindulás már csak le kell ráznom Louis-t, hogy telefonálhassak.

Louis hamar leért egy fekete felsőben és egy hosszú mackó nadrágba, de a hajából még mindig csöpögött a víz és elment a konyhába a kávéjáért aztán mellettem foglalt helyett. Megragadtam a forrócsokim és miután koccintottunk egyszerre beleittunk.

-Kezdhetünk? - kérdezte mosolyogva.

-Persze – vágtam rá mosolyogva.

*~*

-Louis fáradt vagyok – csuklott hanyatt a nyakam a kanapéra már vagy 3 órája csak skálázunk és már legszívesebben telefonálnék, de eddig egyik problémával se engedett szabad lábon.

-Cass én is fáradt vagyok, de muszáj gyakorolni – mondta Louis nyugodt hangnembe amit furcsállok, de örülök neki, hogy eltűnt az ingerültség belőle.

-Három órát gyakoroltunk aludni is kell hisz holnap kora reggel próbálunk és fáradtan nem fog menni az éneklés – emeltem fel a kezem diadalmas mosollyal míg elgondolkozott ezen oh kérlek menjünk aludni.

-Rendben, de holnap 5 kor kelünk – adta ki a szabályokat mire bólintottam és felállt aztán felém nyújtotta a kezét amit azonnal elfogadtam és felkeltem én is. Louis megfogta a telefonját és az emelet felé igyekeztünk mindvégig egymás mellet, de előtte lekapcsoltam a villanyt mindenhol mivel a tévét a gyakorlás elején kinyomta Louis, hogy ne zavarjon aztán a lépcső felé haladtam utána. Az Ő szobája az én szobám előtt volt így mosolyogva elköszöntünk egymástól és egyszerre léptünk be a szobába.

A szobámba vak sötét uralkodott így az éjjeli szekrényemen lévő lámpát felkapcsoltam aztán az ágyamra ugrottam és a lábaimat felhúztam törökülésben míg a telefonomat elvettem az éjjeli szekrényről. A pulóveremből elővettem a cetlit és lettem az ágyamra telefonom mellé aztán lehúztam magamról a pulóvert és az egyik székbe dobtam csak azért vettem fel, mert egy trikóba és egy rövid nadrágba megfagytam volna gyakorlás közben. Beírtam a telefonomba mindkét számot és egy gyors gondolkodás után Zayn-t hívtam fel elsőnek. Három percig kicsöngött aztán egy erőteljes hang szólt bele ami most vagy Zayn, vagy nem tudom ki a franc.

-Zayn Malik? - vettem nagyon halkra a hangom mivel lehet még Louis nem alszik.

-Igen, én vagyok az – mondta egy fáradt hang a vonal túlsó végében.

-Oh köszönöm – suttogtam mosolyogva.

-Te ki vagy? - kérdezte semmit se értve a helyzeten.

-Cassidie Lewis – mondtam halkan.

-Te vagy az a csaj aki híresség lesz ugye? És Louis a menedzsered? - oh szóval látta az interjút, vagy olvasott egy pletyka lapot milyen kedves.

-Igen pontosan – mosolyogtam továbbra is.

-És mit akarsz? - kérdezte és már nem volt fáradt hangja inkább unottá vált.

-Dolgokat kiakarom deríteni miért vagytok rosszban és mi okozta ezt az egészt – mondtam. -Tudod Louis ellenszenves eléggé és segíteni akarok rajta, de úgy nem tudok, ha nem tudom a történtek hátterét így meg kell tudnom mindent szóval kérlek Zayn gyere Londonban és találkozzunk – szinte már könyörögtem neki miközben Ő meg se szólalt, de még a vonalban volt hallottam egyenletes lélegzését. -Kérlek Zayn – suttogtam keservesen, hogy végre mondjon valamit.

-Cassidie ez nem ilyen egyszerű jelenpillanatban turnézok – szólalt meg végre mikor felmordultam. -Keresd fel Harryt, vagy Niallt esetleg Liamet – mondta és igaz nem láttam, de tuti a vállát vonogatva nem törődve a helyzettel.

-És boldog vagy Zayn? Nem unalmas egyedül turnézni? Emlékezz vissza mikor együtt turnéztatok minden jobb volt – érveltem és próbáltam felidézni a jó emlékeket neki hát, ha az beválik talán Zayn nem annyira kőszívű, mint Ő. -Különben is a te telefon számodat is sunyiba tudtam kiírni Louis telefonjából úgyhogy Ő addig zuhanyzót és nem hiszem több alkalmam lenne erre – folytattam szintén halkan és szabad kezemmel az egyik párnát az ölembe helyeztem. -Te segíthetnél nekem felkeresni a többieket és elmondanátok az okát ennek, és segítenék Louis-nak és rajtatok – mondtam könyörögve hátha meghatom oh kérlek Zayn te ne légy jégszívű.

-Nem akarok velük találkozni – vágta rá.

-Miért? - kérdeztem.

-Ez nem telefoni téma, de én nem akarok velük soha többé találkozni nincs többé One Direction – mondta mogorván.

-Mi a franc történt köztettek? - kérleltem újra nagyon halkan.

-Elmondom, de nem telefonba – mondta mire belülről ugráltam sikítozva ennek a hírnek. -Viszont Louis nem tudhatja meg, hogy Londonba vagyok és találkoztunk, mert vele nem akarok találkozni és nem szervezkedhetsz az ügybe, hogy összehozd a bandát – kötötte a szavamra amire egyből bólogattam amit Ő sajnos nem látott.

-Rendben – mondtam.

-Ígérd meg – kért rá.

-Megígérem – mondtam a frászt amint rájövők a titokra nem hagyom fel a kutatást a következő emberem Niall lesz aztán Harry és Liam. És miután rábeszéltem a fiúkat egy közös találkára Louis jön be a képben. Bármi is történt tuti nem beszélték meg és muszáj lesz nekik megbeszélniük.

-Jó éjt, Cassidie majd írok, ha megérkeztem – mondta és miután gyorsan feldobtam egy „jó éjt” a vonal megszakadt és a telefonomat lezárva letettem az éjjeli szekrényre aztán bebújtam a meleg takaró alá, és letettem a fejem a párnára mivel holnap korán kelek hála Louis-nak. Persze a kis cetliket az éjjeli fiókomban zártam hisz azok még egyszer jók lesznek. 

Az oldalamra fordultam és bámultam a telefonom hátha csipogni kezd, de azért ilyen gyorsan Zayn nem érkezhet meg hisz még csap pár percre raktuk le. Behunytam a szemeimet és végre valahára elaludtam.

Egy hangos kiabálás ráz fel álmaimból ahol éppen már híresség vagyok és Maya meg Jake is velem van és már éppen csókolóztam volna a barátommal erre egy kiabálás megzavarja a cselekvésünket. Megnéztem telefonomon hány óra és még csak fél 3 van, de mi a franc ez a kiabálás? Ledobtam magamról a takaróm és a lábaimat átvettem az ágyon, és a hideg fapadlóra helyezem, de gyorsan bedugom rózsaszín papucsomba. Felállok az ágyról és elindulok az ajtó felé, de a kiabálás még mindig nem szűnt meg így Louis ajtajához érek aztán felidézem magamba a szavait. Nem szabad oda bemennem pedig kiabál és tudnom kell mi a helyzet. Képes vagyok arra, hogy benyitok Louis szobájába ezzel újra magamra haragítva Louis-t?

Megfogtam a kilincset és óvatosan lenyomtam, de mikor beléptem az egész szobába sötét volt és Louis hánykolódott az ágyon kiabálva. Körülnéztem gyorsan a szobába ami egy normális szoba volt szóval nem értem mit rejtegette előttem aztán gyorsan az ágyhoz szaladtam és elkezdtem nyugtatgatni a kiabáló Louis-t.

-Hé hé Louis semmibaj – csitítgattam, de nem sírt inkább teljesen feldúlt volt álmában mindenféle hülyeséget kiabált.

-Hagyj már béken nem vagy az apám – üvöltötte mikor felültem az ágyára és a fejét a lábamra tettem, és úgy kezdtem el simogatni a fejét miközben próbáltam megnyugtatni. -Hagyjatok élni – kiabálta újra amitől kicsit megijedtem.

-Louis – suttogtam nyugodtan, de féltem mi lesz, ha felkel és meglát a szobájába talán nem volt jó ötlet ide bejönni. -Kérlek Louis – folytattam és megragadta a combomat és a fejét kezdte el mozgatni a lábamon míg én végig simogattam fejét, de mind hasztalan volt teljesen fel volt dúlva.

Hirtelen pattant fel és elsőnek előre meredt így én háta mögött lapultam végig néztem hátulról ahogy a fejébe temeti az arcát aztán beletúr kócos hajában ami gyönyörű látvány még így hátulról is. Próbáltam lapulni hátul, de mikor hátra fordult és még látott a szemei kiestek meglepődöttségtől míg a gombócot lenyeltem a torkomba.

-Sajnálom – álltam fel gyorsan és indultam az ajtó felé vártam, hogy megállítson így egy ideig hezitáltam, hogy kilépjek e az ajtón, de mivel nem szólalt meg így gondolom azt akarja menjek ki a szobájából így úgyis tettem. Kinyitottam az ajtót aztán magam után becsuktam és saját szobám felé kezdtem el rohanni. Gyorsan bezártam az ajtót és annak támaszkodva csúsztam lejjebb egész végig Louis szavai jártak a fejemben amiket mondott álmában aztán a nézése amikor meglátott. Tuti reggel ezt még visszafogom kapni, hogy beléptem a szobájában, de semmi furcsát nem láttam szóval nem értem miért féltette ennyire. Azt hiszem most szakadt meg ismét a kapcsolatunk Louis-al, de a szavai még mindig visszahangoztak a fejemben. Talán köze lehet a fiúkhoz? „Hagyj már békén nem vagy az apám” ez a mondata, mintha Liam-nak szólt volna hisz, ha jól emlékszem Ő volt mindig atyáskodó. Ha az Liam-nak szól akkor viszont Louis csinált valamit, vagy tévedek? Basszus nem tudok rájönni!

Felálltam a földről és az ágyamra ültem aztán magamhoz vettem a mobilom, de még mindig nem jelentkezett Zayn. Mi tarthat ilyen sokáig? Remélem nem vágott át, mert szükségem van rá, hogy rájöjjek mi ennek az egésznek a nagy oka.

Visszadőltem az ágyamra, de egész végig a telefonomat markolásztam hátha rezegni mivel a gyakorlások miatt levettem róla a hangerőt, de semmi sem történt. Amint 5 óra lett felálltam az ágyamról és a szekrényemből kivettem egy fekete leggings-et és hozzá felvettem a rénszarvasos kötött pulcsim, mert most arra gondoltam előre hozom a karácsonyt. Felhúztam a kedvenc bolyhos zoknim, hogy ne keljen fel vennem papucsot és, hogy tudjak csúszkálni a parkettán. Beálltam a tükörben és kifésültem barna hosszú hajamat aztán felkötöttem lófarokban, és azután megmostam az arcom, de különösebben nem kentem magamra sminket hisz minek egész nap csak Louis fog látni esetleg talán Will. A fogamat majd reggeli után mosom meg így most különösebben semmi másra nem volt szükségem. A telefonomat megfogva csúszkáltam kifelé a szobámból aztán lefelé a lépcsőn a korlát segítségével lépkedtem óvatosan és úgy csúszkáltam el a konyháig ahol Louis már tevékenykedett. Mikor beléptem a konyhában rám se nézett így én leültem a pulthoz és onnan bámultam.

-Mi lesz a reggeli? - könyököltem fel a pultra.

-Bundás kenyér – vágta rá.

-Az finom – válaszoltam.

-Az – mondta míg én bólintottam szóval azzal bűntett, hogy egy szavakba beszél velem hát ez tök jó móka lesz a gyakorlásnál.

-Louis – szólaltam meg ismét, de rám se bagózott. -Kérlek nézz rám – könyörögtem mire felém nézett unottan. -Nézd sajnálom, hogy bementem a szobádban hisz megmondtad nem mehetek be, de amikor meghallottam a kiabálást megijedtem és amikor benyitottam láttam hánykolódsz így kötelességemnek éreztem, hogy beljebb megyek és segítsek – hadartam el mondai valómat gyorsan amit Ő végig figyelt, de semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. -Louis kérlek mondj valamit, mert nem tudok arcról olvasni és a tiédről borzasztóan nehéz – kérleltem tovább mire morgott valamit és visszafordult a tűzhely felé. Leugrottam a székről és megkerülve a pultot Louis mögé lépkedtem és egy mozdulattal fordítottam magam felé így a villa a kezében majdnem megbökött azt hiszem épp a kenyeret akarta kivenni.

-Cassidie hagyj békén – rántotta meg magát, hogy kezeim leessenek a válláról, de legalább megszólalt.

-Most visszatérsz a rendes nevemre? - kérdeztem rá.

-Ez a neved – vonta meg a vállát miközben épp vette ki a kenyereket.

-Jó mindegy nem érdekel csak mond már el a véleményed arról is amit előbb mondtam neked – hadartam el miközben ismét magam felé fordítottam.

-A véleményemet akarod hallani? Biztos? - kérdezi feldúltan mire szaporán bólogattam. -Okés megkapod! Az a kurva nagy véleményem van, hogy ez neked csak egy ürügy volt, hogy megtud mi a titkom csak egy a baj nem a szobám a nagy titkom, hanem ami oda el van rejtve és azt sose találod meg szóval hiába mondhatod azt nekem, hogy féltél és aggódtál miattam, mert rohadtul nem hiszem – süvöltött miközben én küszködtem a könnyeimmel és az alsó ajkamba harapva akadályoztam meg, hogy ne kezdjek el zokogni, de rohadtul fájtak a szavai. Amikor befejezte bólintottam miközben éreztem, hogy az arcomon egy könnycsepp csurog végig.

-Nem mindenki hazug Louis, mint te másoknak talán fontos vagy és segíteni szeretnének rajtad, de te  azt hiszed mindenki hazudik így csak ellöksz magadtól mindenkit azzal, hogy megbántasz embereket – mondtam megtörölve a szemem amit Ő is észrevett. -Nem azt kérem értékeld, hogy én melletted voltam, mert megérdemlem, hogy dühös vagy rám hisz megígértem neked, hogy nem lépek be a szobádba, de te mit cselekedtél volna a helyembe hagytál volna szenvedni, vagy benyitottál volna segíteni? Bár rólad van szó így az elsőt tudom elképzelni – folytattam miközben egyre több könnycsepp folyt végig az arcomon és a végén azt vettem észre már zokogok hisz már remegek is miközben mondtam, mondtam és mondtam. És még most is amit Louis észrevett és közelebb lép felém mire én automatikusan távolodom, de Ő túl gyors és megragadta a karomat és magához von egy ölelésre. Nem akarom, hogy sajnáljon, nem akarom, hogy ölelgessen hisz pont az Ő szavai miatt sírok. Eltoltam magamtól, de Ő nem engedett el így erőszakkal kezdtem el verni a mellkasát, de ez se hatotta meg szorosabban ölelt.

-Shh semmibaj – suttogtam mire felnéztem rá és egyik kezével megsimította az arcom mire felhúzott szemöldökkel meredtem bele gyönyörű kék szemeiben és a keze megállt az állam alatt míg az arca közeledett felém. Teljesen lesokkolt ami történt így amikor szánk találkozott behunytam a szemem és mikor Louis nyelve bejutásért könyörgőt nem tudom miért, de engedtem neki pedig eddig csak Jake-nek a barátomnak engedtem ezt meg. Úristen Jake! Nekem barátom van ezt nem lenne szabad.

Észbe kaptam és eltoltam magamtól Louis-t, és Ő is felébredt és akkor jött rá mit is műveltünk. Megtöröltem az arcomat és próbáltam nem az előbbi csókra gondolni hisz azt ki kell űznöm a fejemből, de olyan csodálatos volt mikor ajka az én ajkaimhoz ért annyira varázslatos. Nem, nem ez így nem mehet tovább el kell ezt felejtenem hisz nekem barátom van.

-Ez nem történt meg – kapcsolt elsőként Louis mire szaporán bólogattam.

-Ne is beszéljünk róla – vágtam rá gyorsan. -Maradjon olyan mindent, mint régen enélkül – magyaráztam meg mire Ő szaporán bólogatott.

-Meg sem történt – mondta mire bólintottam.

Csak az a baj mikor az ember egy bizonyos dolgot meg sem történtként akar elfelejteni akkor valahogy az sose fog működni hisz mindvégig arra a bizonyos dologra fog gondolni és az a baj, hogy én se tudok másra gondolni csak a csókra. Az a csók aminek sose kellett volna megtörténni, az a csók amivel egyszerre jártam meg a poklot és a mennyországot és a csók ahol menedéket találtam. Miért gondolom ezt Louis csókjáról és miért nem gondolom ezt Jake csókjáról? Bele kell vernem a fejembe, hogy én Jake-t szeretem és nem Louis-t hisz Ő a menedzserem aki számomra olyan, mint az apám. A nagyon dögös apám. Baszki.

-Reggelizünk? - térített vissza a valóságban Louis.

-Igen, persze, ja – dadogtam és az ebédlőasztalhoz mentem ahova rögtön leültem míg velem szemben Louis ült le egy-egy tányérral és középre helyezte a tányért ahonnan vehetünk bundás kenyeret. Louis elővette még a ketchup-ot és a majonézt hátha kell valakinek mivel én nem szeretem egyedül a majonézt szeretem, de az nem igen illik szerintem a bundás kenyérhez, de Ő úgy néz ki szereti.

A reggeli elvégzése utána a mosogatóba helyeztem a piszkos tányérokat míg Louis felment felöltözni mivel Ő pizsamába reggelizett így én nyugodtan el is mosolyogtam és a maradékot letakarva elraktam. A telefonom rezgése zavart így gyorsan felkaptam a pultról, de csak egy sms érkezett, de a megfelelő személytől így egy mosoly terült szét az arcomon.

„Megérkeztem Londonban szóval mondjuk este felé találkozhatnánk a London Eye-nál!!! Z.,xxx”

Hú Zayn te aztán szereted azokat a felkiáltó jeleket, de a jó hír, hogy ma este megtudom a titkokat és közelebb kerülök a vég kifejlett célhoz. Visszaírtam Zayn-nek, hogy rendben így már csak Louis-t kéne leráznom ma este és kiszökni egyenesen a London Eye-hoz ez könnyen is mehetne, ha tudnám merre van, de mivel még London sarkát se láttam így azt se tudom az hol van. Annyit tudok, hogy egy nagy óriáskerék, de hogy hol a fenében található arra még sajnálatos módon nem jöttem rá.

A lépcső alján Louis jelent meg így visszahelyeztem a pultra a mobilom aztán Louis-ra mosolyogtam míg Ő is visszamosolygott rám.

-Éneklünk? - kérdezte mosolyogva míg bólintottam aztán eszembe jutott valami.

-Mi lenne, ha inkább kirándulnánk? - kérdeztem a semmiből mire oldalra döntötte a fejét. -Úgyse ismerem még London-t és te körbevezethetnél kell egy kicsi lazítás, de mondjuk közben is tudunk gyakorolni – mosolyogtam és láttam elgondolkozik az ötletemen oh kérlek Louis mond, hogy igen.

-Hát nem is tudom – gondolkozott hangosan mire összeszedtem mindkét kezem könyörgésképpen. -Rendben először és utoljára – adta be a derekát mosolyogva mire én annyira megörültem, hogy egyenesen a karjaimba rohantam. Lehet jó ötletnek viszonyult elsőnek ez az ölelés incidensem, de mikor elhúzódtam tőle mégse volt jó ötlet. -Menj öltözz – parancsolta mire bólintottam és elindultam az emelet felé, de a lépcső aljánál visszanéztem és láttam miként túr barna hajában idegesen ami gyönyörű látvány és épp mikor fordult hátra gyorsan feltrappoltam az emeletre egyenesen a szobámba. Magam után becsuktam az ajtót és annak dőltem miközben végig gondolkoztam ezen az egész ügyön el kell mondanom Jake-nek, hogy megcsaltam hisz az a csók mégis annak számít, de személyesen kell elmondanom bármennyire lesz nehéz is az. Belehalok, ha elveszítem hisz Louis és köztem semmi sincs csak megtörtént, és most egész végig azon kattog az agyam. Na jó befogtam!

Megráztam a fejem és a szekrényem felé léptem ahonnan kivettem egy farmernadrágot és egy spagetti pántos fehér felsőt és hozzá elővettem a farmerkabátomat mivel nincs annyira rossz idő. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhámat és a bolyhos zoknimat is lecseréltem egy sima zoknira ami rózsaszín csíkos volt. A hajamat kiengedtem és az arcomra felkentem egy kis púdert aztán óvatosan kihúztam a szemem és a végén egy kis szempillaspirállal kiemelt szempilláim. Miután végeztem megfésültem a hajamat ami a vállamra omlót. Megfogtam a táskámat ahova mindent bedobtam ami szükséges és kifutottam a szobámból aztán le a lépcsőn és elsőként a telefonomért rohantam a konyhapulthoz aztán felhúztam fehér tornacipőmet.

-Mehetünk? - kérdezte Louis mosolyogva talpig készen.

-Aha – bólintottam mosolyogva.

Egy egész napot vele.

Vajon mi sülhet ki belőle?  

2.rész

Sziasztok bogyók!

Hétfő egyenlő az új résszel. Juppí

Talán ezzel a résszel indulnak be a cselekmények ebben a részben minden egy 180 fokos fordulatot vesz. 

Jó olvasást drágák!:)xx

Something about him

-Louis baszd meg nem tudok úgy énekelni, hogy közben ordibálsz velem – akadtam ki mivel már nyolcadjára próbáljuk el ezt a szar dalt amit elvileg Ő írt, de egy folytában a második szónál leállít és ordibál velem, mintha hibás lennék pedig semmit se csináltam hisz még énekelni is alig kezdtem el arról nem tehetek, hogy terápiára kéne járnia.

-Nem is tudsz énekelni – vágta rá komolyan csak egy hete vagyunk itt, de minden egyes alkalommal a képembe vágja.

-Jó ennyi – csaptam az asztalra. -Ha ennyire szar hangom van hát akkor elmegyek – álltam fel, de mikor elviharoztam mellette megragadta a csuklóm. -Engedj el, vagy sikítok! - Ripakodtam rá mire még erősebben fogta a csuklóm. -Louis ez fáj – suttogtam mikor ellökött magától ezzel elengedve sajgó csukóm. -Viszlát Louis – vágtam rá és az ajtó felé indultam.

-Hé várj – épp ragadtam meg a kilincset mikor megszólalt mindig ezt csinálja amikor már végre mennék el megbán mindent én meg ostoba libaként elhiszem és maradok. -Bocsánat – mondta mikor megfordultam és karjaimat összefontam a mellkasomnál és érdeklődve vártam a folytatást. -Bocsáss meg, hogy ekkora fasz vagyok veled nem érdemled meg – mondta ki dünnyögve a padlót bámulva hát még mindig nem a legjobb bocsánatkérő.

-Nem érted Louis ez így nem mehet – engedtem le a kezeimet magam mellé mikor felnézett rám. -Állandóan megbántasz aztán mikor végre feladnám te visszafogsz ezzel az egésszel és újra kezdjük elölről ez így nem mehet tovább – még megtartottam a nyugalmam, de ahogy egyre közelebb kerültem hozzá kezdett elfogyni a türelmem valamiért a közelébe mindig felerősödök és egyből neki esnék a torkának annyi ellenszenvet vált ki belőle amit eddig még sose éreztem.

-Épp ez az már rég elmehettél volna, de te maradsz amit én nem értek. Miért maradsz? - kérdezte aminek még magamnak se tudom megmondani a választ.

-Nem tudom talán azért, mert kell a pénz és még mindig hiszek a bocsánatkéréseidnek amik sose javulnak ahogy te magad se – hadartam el mindvégig a szemébe nézve mikor megjelent tökéletes arcán egy fél mosoly. -Töröld le a vigyorod, mert nem bocsájtottam meg neked!

-Nem is várom el – mondta mosolyogva. -Szóval folytassuk? - kérdezte reménykedve amire megforgattam a szeme hát persze a dal.

-Megígéred, hogy nem szólsz bele és egyetlen egy gúnyos kifejezést nem ejtesz el? - kérdeztem mire a szívére tette a kezeit amin elmosolyodtam. -Megígéred, hogy kapok pihenő napot, hogy felhívjam a barátaimat? - ha már ennyire jól tud ígéreteket tenni próba szerencse.

-Azt már nem dolgunk van – vágta rá mire durcásan visszahelyezkedtem a helyemre hisz ezt gondoltam. Utoljára akkor beszéltem legjobb barátnőmmel és a pasimmal mikor megérkeztem azon az estén azóta viszont semmit. -Kezd újra – mosolygott rám mire megragadtam a papírlapot amin a dalszöveg volt és gyorsan átfutottam rajta a tekintettem, és belekezdtem a dalban. Csodák csodára most nem szólt bele, de tuti nehéz neki visszatartani a gúnyolódást, de értékelem, hogy próbálja magát tartani.

A mai nap korán befejeztük a próbákat pedig mindig hajnalig próbálunk, de Louis-nak ma lesz egy interjúja ahol bejelent engem, mint egy új tehetséget ahol bejelentsük az első kis lemezem ami nem igazán tetszik nekem, de nincs választásom. Annyira nem illik hozzám a dal talán azért, mert Louis írta és sokkal jobban tetszene, ha ez az Ő dala lenne és nem az enyém sőt azt se értem Louis miért hagyta abba az éneklést hisz rohadt jó hangja van és kár eltakarnia a tehetségét. Nem értek egy csomó dolgot a legjobban talán az fura, hogy a házában a fiúkról egy képe sincs kinn és egyáltalán nem tartják a kapcsolatot annyira szomorú ez hisz egy banda voltak, egy család és most meg semmi. Louis feladta az éneklést ahogy a többiek is egyedül Zayn az aki énekes maradt a többiek mind más pálya után mentek. Harry a filmiparba találta meg magát nem azt mondom rossz színész, mert imádom a filmjeit amibe szerepel, de olyan furcsa ott látni és nem a bandával éneke. Liam teljesen eltűnt a színről utoljára akkor hallottam róla mikor egy interjúba elmondta, hogy a One Direction vége jelentette neki a megváltást. Hogy tudta ezt mondani? Az élete volt nem értem mi üthetett belé. Nem utolsó sorban Niall dalszöveg íróként folytatta és nagyobb zenészeknek ír Ő is ostoba feladta azt a gyönyörű hangját és helyette dalokat ír másoknak inkább Ő maga énekelné el. Annyira kíváncsi lennék mi okozta ezt a nagy kiválást és elszakadást, de egyszer kérdeztem erről Louist és akkor is kiadta, és azt mondta erről soha többé ne kérdezzem és a fiúkat se említsem meg soha többé. Mi történhetett velük?
-Cass gyere – nyitott be a szobámba Will.

-Megyek Will köszönöm, hogy szóltál – mosolyogtam rá kedvesen és megigazítottam a ruhámat a tükörben aztán még utoljára végig néztem magamon és elindultam az ajtó felé ahol Will várt. Nem öltöztem ki annyira túlságos igaz Louis vett pár új ruhát nekem vagyis inkább Will vette meg mivel egyszer se mozdultam ki. Egy fekete csőnadrág voltam rajtam és egy kék blúz a kedvenc fekete bolerómmal, és hozzá egy fekete kis táska. Louis kikötötte mivel alacsony vagyok, hogy magassarkúba kell járnom így szinte mindennapos cipőm a fekete szépség. A hajamat begöndörítettem és úgy omlott a vállamra amit szintén Louis ajánlott, mert elvileg minden nagy menő híresség haja ki van engedve hadd lássák milyen hosszú és ebbe nem tévedt hisz szinte minden sztár a gyönyörű szép, hosszú hajával dicsekedik. 

Amire észbe kaptam már Louis várt rám az ajtóba a haja jól be volt lőve míg felvette egy normálisnak tűnő hétköznapibbnál másabb ruhát. Észbe kaptam és gyorsan felhúztam a magassarkú cipőm amihez lekellet guggolni, hogy becsatoljam és mire készletem felegyenesedtem és Louis nyomta a kezemben a fekete bőrdzsekim amit egy köszönőmmel fogadtam el. Louis kisietett a házból ezzel megmutatva, hogy Ő még mindig nem úriember míg én szememet forgatva eredtem utána. Lefogadom a fekete autóval megyünk ami a ház előtt áll hisz abba ugrott be így én is követtem. Megvártuk Will-t aki beült vezető ülésben és elindultunk a nem tudom hányas tévé csatornához ahol a mellettem lévő alak interjúba bejelent.

-Terv – szólalt meg Louis rám nézve. -Amikor meghallod a neved felriszálod a csinos kis feneked a színpadra és helyett foglalsz mellettem aztán csöndben maradsz majd én beszélek helyetted – álljunk meg leragadtam a csinos kis feneked résznél. Ezt gondolná? De mit érdekel engem hisz nekem barátom van és attól, mert Louis most ezt mondta nem fog történni semmi valószínűleg tudja mit mond.

-És, ha engem kérdeznek? Nem válaszolhatsz a nevembe van hangom – mondtam mire megforgatta a szemeit na neked nem áll jól. -Louis komolyan mondom tudom mit mondhatok és mit nem – válaszoltam az előbbi szemforgatására, mert nem akarom, hogy már most azt higgyék a nem létező rajongóim, hogy én nekem nincs véleményem és hangom különben se fogja irányítani az életem Louis nincs hozzá joga.

-Jó – vágta rá mire diadalmasan mosolyogtam rá. -De, ha egy rossz szót mondasz visszamész a városkádba és élhetsz a legjobb barátnőddel az utcán aztán magyarázkodhatsz a pasikádnak – emelte fel a kezét mire csak bólintottam, hogy megértettem már most úgy viselkedem, mint egy kutya és Louis a gazdám.

Will leállította a motort ezzel jelezve megérkeztünk és kiszálltunk az autóból ahol ezeregy fényképezőgép villant rám aztán megjelent mellettem Louis míg én csak ott álltam tehetetlenül. Felsóhajtott aztán megragadta a derekam és húzott maga után alig tudtam tartani a tempót szinte már elestem a magassarkúmba, de mikor beértünk az épületbe ez megszűnt és elengedett.

-Szívesen – morogta és magamra hagyott.

Futva indultam utána, de teljesen elveszítettem mikor beértünk a csatorna stúdiójába ahol ezeregy ember futkosott össze-vissza kiabálva valamit. Hú nagyon készülhetnek arra a műsorra, de valaki nekem is segíthetne. Egy viszonylag alacsony srácot keressek igéző szemekkel és jól belőtt hajjal ja és a legfontosabb a Louis Tomlinson névre fogad szót. Tekergethettem jobbra-balra a fejem, de még Will-t se találtam meg teljesen egyedül vagyok. Mondjuk egyedül nem vagyok csak az emberek rám se néznek mindenki el van foglalva a saját maga dolgával szóval szinte egy szellem vagyok.

Megráztam a fejem és megállítottam az első embert aki elszaladta mellettem.

-Elnézést – szólaltam meg rekedt hanggal mire sürgetően rám nézett. -Louis Tomlinson merre van?

-Kislány most nincs autogram osztás fáradjon ki, vagy hívom a biztonságiakat – tette a kezeit a vállamra.

-Micsoda? Nem, nem én nem rajongó vagyok – ráztam meg a fejem hevesen és a kezeit összefonta a mellkasa alatt. -Én Louis Tomlinson-nal jöttem csak lemaradtam és elvesztettem – magyaráztam el neki elmutogatva az egész jelenetet mire összeráncolta a homlokát szóval nem hisz nekem. Cseszd meg, Louis ez is a te hibád!

-Sajnálom, de Mr Tomlinson nem jön kis lánykákkal interjúra – mosolygott rám sajnálattal.

-De igazat mondom tényleg – akadékoskodtam mire csak felnevetett és kiabált a biztonságiaknak. Tessék Louis ez lesz, ha elhagysz a tömegbe most oda a bemutatási bigyónak.

-Állj, állj – szaladt felém egy ismerős hang amikor felé fordultam felsóhajtottam és egy mosoly terült el az arcomon. -A lány velem van – mondta Louis és a háta mögé tessékelt.

-Elnézést a kellemetlenségért uram – mentegetőzött a nő és tovább állt, de még hallottam, hogy a mikroporton keresztül szólt a biztonságiaknak, hogy téves riasztás.

-Szívesen – fordult felém Louis mire a vállába bokszoltam.

-Nem köszönöm Louis, mert a te hibád magamra hagytál, elvesztettelek és majd nem kidobtak – akadtam ki halkan, hogy mások ne legyenek szemtanúi a jelenetnek.

-Te voltál lassú – vágott vissza.

-Te meg rohadt gyors – fontam össze a kezeimet a mellkasom alatt.

-Sajnálom – tárta szét a karjait mire megforgatva a szemeit legyintettem. -Gyere megmutatom hova tudod letenni a cuccaid és hol tudsz felkészülni a show-ra – ragadta meg a karom és elkezdett húzni az öltözők felé. Annyira gyűlölöm mikor az ember magával húzz valahova így kihúztam a kezeimet Louis mancsai közül. -Most mi van? - fordult hátra feldúltan.

-Nem szeretem, ha húznak van lábam megyek csak ebbe a gyilkolóba nem tudok menni gyorsan – böktem a cipőm felé mire felsóhajtott unottan és a fejével bökött igyekezzek így mellé siettem, hogy eligazítson az öltözők felé. Az öltözőre Louis neve volt felírva mire kérdően néztem rá. -De hát ez a tiéd – állapítottam meg mire benyitott az öltözőbe sok minden nem volt egy tévé, egy kanapé és egy öltözködő asztal meg egy fürdőszoba.

-És a tiéd hisz együtt dolgozunk – mondta.

-Képes vagy velem osztozkodni egy öltözőn? - lepődtem meg mire felnevetett, de én nem viccnek szántam. -Hisz utálod az osztozkodást a szobádba nem tehetem be a lábam, de egy öltözőnk van ez fura – folytattam miközben a földről kapartam fel az állam hisz szigorúan megtiltotta, hogy belépjek a szobája ahol fogalmam sincs mit rejteget, de remélem nem olyan dolgokat, mint a Szürke Ötven Árnyalat című filmben Mr Grey.

-Az a szobám ami tabu neked és ez az öltözőm amit megosztok veled – vonta meg a vállát mosolyogva olyan más mikor mosolyog sokkal barátságosabb.

-Hát jó – vontam meg a vállam és ledobtam a kanapéra a táskámat aztán a kabátomat is levettem és a karfára akasztottam fel. Levetettem magamat a kanapéra és felhúztam a térdemet, hogy összetudjam egybe fogni és az államat ráhelyezzem a térdemre. -Szóval mikor kezdünk? - kérdeztem a semmiből mire érdeklődve rám nézett. -Vagyis te mikor kezdesz? - nyújtottam végig a lábaimat a kanapén amit igazából sose díjaztam, de ez nem az én szobám, vagy a házam vagy fogalmam sincs micsodám.

-Két perc múlva – mondta.

-Akkor egészkor kezdődik a műsor – állapítottam a karórámra nézve ami nincs, de be kéne szereznem egyet, mert mindig elfelejtem az időt és kiesek belőle.

-Cassidie nincs karórád – nevetett mikor a fejemet felé kaptam hisz talán az egy hét alatt most látom először nevetni. Emlékeznem kell erre hisz csodálatos látványt Őt nevetni látni és nem hiszem, hogy még látni fogom. -Gyere – bökött a fejével az ajtó felé és felálltam aztán a cuccaimért nyúltam. -Rakd a szekrénybe a táskád nem kell hoznod – bökött a zárható szekrény felé mikor bólintottam és megfogtam a táskám, és elindultam a szekrény felé, de mikor kiakartam nyitni zárva volt. Louis felé fordultam aki a zsebéből előhúzta a kulcsot és kinyitotta nekem a szekrényt ahova egyből behelyeztem a táskámat az egyik szabad polcra. Semmi olyan dolog nem volt a szekrénybe ami felkeltette az érdeklődésem ez csak egy normális szekrény. Arrébb álltam és visszazárta szekrényt és a kulcsot a zsebébe mélyesztette, de azon a kulcs csomón több kulcs volt bár szerintem minden kis aprósághoz van kulcsa.

Intett és kisétáltunk az öltözőből, és a elvezetett ahol várakozni fogok mikor neki kolompoltak és felszaladta színpadra. Egy kivetítőn végig követhettem az adást, de semmi izgalmas nem volt csak beszélgettek hétköznapi dolgokról gondolom majd az én témám lesz érdekesebb.

-És Louis tényleg jól hallottuk, hogy meg van menedzserként az első sztárod? - kérdezte izgatottan a szőke, tüskés hajú nő mosolyogva.

-Jól mondod Ellen – bólintott mosolyogva Louis.

-És be is tudnád nekünk mutatni az új nagy sztárt? - kérdezte az úgynevezett Ellen.

-Természetesen – állt fel színpadiasan mosolyogva Louis. -Hölgyeim és uraim köszöntsék nagy tapssal Cassidie Lewis-t az új tehetséget – konferált be Louis mire elindultam a lépcső felé, de amikor a rivalda fénybe kerültem idegesen sétáltam a kanapéhoz Louis mellé, de Ő állva várt engem, hogy mellé érjek. -Gyere Cass – húzott le mellé a kanapéra és egyszerre ültünk le miközben Ellen láthatóan végig engem nézett gondolom most éppen kielemez, hogy miket is kérdezzen tőlem. Úristen. 

-Szóval Cassidie – szólt felém Ellen mire ráemeltem tekintettem aztán a nézősor felé néztem ahol mindenki érdeklődve bámult. Jézusom. -Milyen érzés Louis-al dolgozni? Úgy gondolod Louis jó menedzser neked? - kérdezte mosolyogva mikor Louis-ra néztem aki szintén várta a válaszom, ha őszinte akarok neki elmondanám mindenkinek, hogy napi szinten összeveszünk és sérteget, de akkor lejáratnám.Talán mégse lehetek túl őszinte.

-Remek – szólaltam meg mosolyogva mire tovább várta, hogy kifejtsem pontosabban. Basszus. -Igazából olyan, mint egy valóra vált álom, hogy dolgozhatók Louis-al remek menedzser mindenbe segít és maximálisan számíthatok rá – fejtettem ki hosszasan mikor Louis-ra pillantottam aki bólintott pedig inkább egy valóra vált rémálom. -Igaz van néhány vitánk, de a végén mindig megoldjuk, de még nagyon az elején vagyunk a munkálatokba így természetesek a viták – ha mindent nem mondhatok el akkor legalább a fele igazságot hadd mondjam el.

-Oh igazán milyen vitátok szokott lenni? - kérdezte mire segítségkérően Louis-ra néztem aki rám tekintett egy amolyan „a show után számolunk” nézéssel aztán Ellen-re nézett mosolyogva.

-Kis piti dolgok – legyintett mosolyogva Louis.

-Például nekem furcsa ez a sok-sok munka és nincs lazítás, de száz százalékba megértem hajtani kell – improvizáltam mire Louis mosolyogva bólintott. Probléma megoldva.

-És mikor hallhatjuk az első kislemezed? - kérdezte Ellen mosolyogva.

-Hamarosan csak ezt tudom mondani – válaszoltam mosolyogva.

-Nagyon várjuk már Cassidie hisz talán akik mind itt ülnek Ők lesznek az új rajongók – mutatott a közönség felé mosolyogva. -Meg hát ugye Louis rajongói kegyeit is elnyerheted meg a Directioner-ekről se feledkezzünk el – folytatta mosolyogva mire Louis mellettem megfeszült és elkezdett idegesen mocorogni mellettem azt hiszem mélyen érintette a Directioner szó. -Louis emlékszel még rájuk? - kérdezte mosolyogva Ellen oh jaj ez nem lesz jó.

-Persze, hogy emlékszek rájuk Ellen – mondta Louis komoly arc kifejezéssel teljesen eltűnt az arccáról az a gyönyörű mosoly.

-Üzennél nekik valamit? - kérdezte Ellen ugyanazzal a mosollyal, hogy lehet ilyen tapinthatatlan?

-Igen – vágta rá Louis mire rátekintettem. -Azt, hogy felejtsék el a One Direction bandát – mondta ki szemrebbenés nélkül mikor a közönség is elhalkult és még Ellen szájáról is eltűnt a mosoly.

-Louis – raktam a kezem a kezére mire elhúzta idegesen.

-Wao – kerekedett el a szája Ellen-nek aztán rám nézett mire idegesen bámultam rá. -Cassidie mit mondasz arra, hogy a menedzsered így gondol a rajongóiról? - persze direkt kever bele, hogy elmondjam a véleményem és utána Louis rám is dühös legyen mekkora egy bunkó.

-Nincs különösebb véleményem erről – mondtam ki és Louis-ra néztem aki szintén engem bámult. -Louis nem mesélt arról miért váltak szét és mi ez az ellenszenv köztük, de nem is rám tartozik ahogy senki másra se csak rájuk – mondtam és tényleg így gondoltam szóval most nem hazudtam az embereknek. -Viszont Louis nem tudod, hogy a rajongóitok elfelejtsenek titeket hisz Ők örök hűséget fogadtak nektek sose fognak elfelejteni titeket csak továbblépni tudnak, de örökké a szívükbe zártak titeket – egy mosolyt küldtem Louis felé, de Ő elfordította a fejét szóval nem érdekli túlzottan összetört ezt egy hét után is megtudom állapítani.

-Köszönjük a véleményed Cassidie – mosolygott rám Ellen mire magamra erőltettem egy mosolyt, de valójában felé már nem tudtam őszintén mosolyogni,mert egy kétszínű nőszemély. -Köszönjük, hogy itt voltál velünk Louis – folytatta a vigyorgását Louis felé aki csak biccentett, de Ő nem tudta még tettetni se a mosolyát. -Nagyon várjuk már Cassidie kis lemezést addig is jó munkát nektek – mondta mindkettőnknek és egyszerre köszöntük meg bólintva.

A show-nak vége lett és idegesen szaladt le a színpadról Louis míg én futottam utána, de mikor leértem már nem volt sehol így az öltözők felé rohantam, és amint elértem azonnal benyitottam. Az öltözőbe kész káosz volt pedig most ronthatott be, de már az öltözködő asztalról a cuccok a földre estek így volt pár törött holmi míg a székek félre rugdosva és mikor beléptem akkor tartotta a magasba a másik széket így gyorsan becsaptam az ajtót és felé rohantam.

-Tedd le Louis – szóltam rá mire eldobta a földre ami szétesett. -Nem így gondoltam – mondtam és csak megvontam a vállát, de nem érdekelt nem törődöttsége a karjaiba vetettem magam és szorosan öleltem meg. -Kérlek viszonozd – suttogtam amikor észrevettem Ő csak áll és nem viszonozza. Kezeit óvatosan a derekam köré helyezte míg a fejét a vállamra helyezte. Jó fiú. Éreztem ahogy szíve szinte kiakar robbanni a helyéről és szaggatótan veszi a levegőt, ha nem tudnám Ő Louis akkor már azt is mondanám sír, vagy csak sírni akarna. Elhúzódott tőlem és megtörölte szemeit amik piros színben pompáztak sírt és még most is küszköd. -Jól vagy? - kérdeztem mire feldúltan megrázta a fejét, de nem tudtam levenni a szemem piros szemeiről. Akármennyire is ellenszenves, de most segíteni akarok neki és fogok is meg akarom tudni az egész történetet és, ha ahhoz az kell, hogy Louis bizalmába férkőzzek akkor megteszem.

-Cassidie ezt te nem érted – rázta meg a fejét és ismét megtörölte szemeit.

-Mert nem akarod, hogy megértsem – mondtam. -Miért nem mondod el mi történt veletek? Mit titkolsz? - kérdeztem mikor felnevetett nem értem sír, de nevet én már nem tudom követni ezt az egészet.

-Nem fogom senkinek kiönteni a szívem – vágta rá.

-De miért? - akadékoskodtam, mert nekem tudnom kell segítenem kell rajta.

-Mert csak – hajolt az arcomhoz közelebb, hogy a szavait az arcomban mondja. Éreztem leheletének hidegét amitől összerezzentem és beszívtam mentol és cigi illatát ami tökéletes keverék pedig még nem láttam sokszor cigizni az 1 hét alatt párszor kaptam el cigizni, de akkor is rám ordított ne leskelődjek utána és elküldött melegebb éghajlatra.

-Ez nem válasz Louis – tettem csípőre a kezem mire kiegyenesedett és felnevetett.

-Sose fogod feladni igaz? - kérdezte mire bólintottam. -Hát akkor sertepertélj, mert én semmit nem fogok neked mondani nem a te dolgod – mondta aztán elviharzott mellettem és az ajtó csapódás jelentette azt, hogy kiment a szobából ezzel magamra hagyott az öltözőben a rumli kellős közepén.

Mindenáron meg kell tudnom mi történt a bandával igazából és mi történt a fiúk közt, hogy ennyire gyűlölik egymást és meg kell tudnom miért ilyen ellenszenves Louis ami ezt kiváltotta belőle. Sose hittem volna, hogy egyszerre lehetek nyomozó és énekes, de úgy néz ki valóra vált az álmom. Első lépéskén is beszélnem kell olyas valakivel akik közel állt a fiúkhoz, vagy beszélnem kell az egyik fiúval, de a kérdés; Hogy tudom felvenni velük a kapcsolatom, ha Louis minden lépésem követi a dal miatt?